Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A FORDULAT ÉVEI, A NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA (1948-1949)

A városfejlesztési beruházások a legjelentő­sebb kiadások közé tartozva, a tervek szerint 3.084.300 Ft-ot kívántak. Ennél a tételnél 26 ki­emelt feladatot rögzítettek. Elsősorban utak bur­kolásáról, több tucat utca járdáinak megépítésé­ről vagy kijavításáról volt szó. A fontosabbak kö­zött rögzítettek épület-kisajátításokat, a Szemere utcai híd átépítését, a Szinva medrének szabá­lyozását (meghatározott szakaszokon), s prog­ramba került a városi parkok helyreállítása is. Ezeknek jó része - úgy tűnik - a terv időszaká­ban megvalósult, többségük az 1951-es évek első felének városfejlesztése körébe sorolható, mint pl. az avasi támfal, amelynek megépítése külön­leges tervezést és kivitelezést is igényelt. A Sze­mere utcai Szinva hídról a következőket doku­mentálták: „1944 őszén a visszavonuló németek felrobbantották a Szinva-hidakat. Ezek közül a Szemere utcán lévő forgó-híd a hármas számú állami műúton fekszik, kétségtelenül ez a leg­fontosabb és legforgalmasabb hídja a városnak. A közlekedésügyi minisztérium 3 éves tervével párhuzamosan a hozzájárulás tárgyában a város­nak is gondoskodni kellett a szükséges hitelről. A megvalósulás során 1947. szeptember 16-án lesz a versenytárgyalás az építés ügyében a köz­lekedésügyi minisztériumban. A tényleges költ­ség 300.000 forint, amelyből 120.000 forintot visel a közlekedésügyi minisztérium, míg 60.000 fo­rintot az érdekelt Villamos Trust." A háború alatt a Palóczy u. 3. számú telket és az azon emelet „Leánynevelő Intézetet" háborús károsodás érte. így szükségessé vált a lebombázott romépület eltakarítása, s az ingatlan kisajátítása. Az értékes telek - Palóczy u. 3. és Dózsa Gy. u. 2. - együtte­sen vált alkalmassá városi beépítésre és haszno­sításra. A műszaki osztály ezeknek a telkeknek, valamint a Széchenyi u. 42. és 44, a Kálvin u. 11. és a Rácz Gy. u. 4. számú ingatlanok megvásárlá­sára összesen 87.000 forint hitelt biztosított. Az eltelt fél évszázad alatt mindegyik telek sorsa értelmezhetően alakult. A Palóczy u.-Dózsa Gy. u. sarkán a megvásárlást követően 18 évvel, 1966-ban épült fel Krisztik Pál tervei alapján a mai központi leánykollégium. A város - tervezett - építkezési beruházásai közelítették a hárommillió forintot. Az „objektu­mokra" bontott feladatokat 39 tételben határoz­ták meg. Közöttük 6 hídfelújítás szerepelt a Szinván, s a város peremén álló, lepusztult lakó­telepek felújítása is komoly összeggel jelent meg (Vay úti telep, Szondy-telep, Hodobay-telep, Eperjesi utcai házak stb.). A tervezett költségek felét az ún. szövetkezeti ház építése igényelte. 1947-1948-ban erre a célra 1.500.000 forintot kí­vántak fordítani. Ez az elképzelés nem valósult meg, legalábbis az említett tervdokumentáció ed­dig nem került elő, így a tervezett helyszín azo­nosítása is körülményes. A szöveges indoklásban a következőket olvashatjuk: „Az építkezési és közmunkaügyi miniszter úr felhívta a város fi­gyelmét szövetkezeti ház építésére, amely egy-két szobás lakásokból állna és amelyet a lakók szö­vetkezeti alapon tulajdonul is megszerezhetnek. Törvényhatóságunk az építkezés céljaira - telket ajánlott fel és pályatervet készített. Tervek szerint az építkezés 1.500.000 forint hitelt igényel, amit a város hitelművelet útján kíván biztosítani." Ötödik megvalósítási csoportot a szociális és egészségügyi beruházások képezték 4.312.000 fo­rint értékben. Itt elég a felsorolásra szorítkoz­nunk, hiszen az említett intézményeket az 1948­1949-es címtárban azonosítottak, s megállapítha­tó, hogy ezek a két világháború között, vagy azt megelőzően épültek, ha felújításukra akkor sor is került azóta megszűntek. így például az Aggok

Next

/
Thumbnails
Contents