Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A FORDULAT ÉVEI, A NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA (1948-1949)

• l^Cu^ -fik **Ù<+^Ç^ A PARASZTIFJÛSÂG EGYSÉGÉÉRT! 194« MÁRCIUS .1-IKI ANKÉT AZ IFJÚSÁGI EGYSÉGRŐL Q. A M«íyir Köit4r,.»ÍR EWkéoek Tildr /„liánnak ÍCUIÓMÍIÍVEJ Útmutatás a község fiataljainak az egységes szervezet megalakításához szálloda ügye, vagy a nyilvános illemhelyek problémája. (Úgy vélem ezekkel a kérdésekkel akkor lehet majd érdemben foglalkozni, ha elemzés tárgyává tesszük a várostörténet 1950-1990 közötti korszakát, amikor tanácsok, illetve tanácselnökök irányították a város munkáját, a város életét.) Mit vállalt fel az előzőekkel szemben a három éves terv, mit láttak akkor, a háborús újjáépítés időszakában fontosnak? A mezőgazdasági beruházásokra 915.800 Ft-ot terveztek. Közülük ma is érzékelhetően - megvalósult a vásártér (Búza tér) és a hidak helyreállítása (ezek a hidak a határbeli művelést, közlekedést segítő Pece hidak voltak). Komoly összeget kívántak fordítani a városi virágkertészet, konyhakertészet, a szarvasmarha- és sertéstelep fejlesztésére. Traktor és benzin-motor vásárlását éppúgy tervezni kellet, mint a mezőőrök lakásának építését. Valamennyi költségvetési tételt indokolni kellett. A kertészetet azért emelem ki, mert történeti hagyományt tükröz, s mindig (napjainkban is) van aktualitása. „A városi kertészet ezideig kizárólag a városszépítéssel, a parkokkal, a Népkerttel foglalkozott. A város szándéka a kertészet jövedelmezőbbé tétele, s kereskedelmi virágkertészet felállítása. Szükséges ez részben jövedelembiztosítás, részben a köztemető kiépítése és szépítése céljából. A tervben előirányzott hitel segítségével virágmagvakat, melegágyi és üvegházi anyagot és felszerelést kívánunk beszerezni." A közüzemi beruházásokra 1.319.000 Ft-ot terveztek. Ebben éppúgy szerepelt a városi közüzemek egyesítése, mint a városi szeszüzem, jéggyár vagy vízmű fejlesztése. A Sajó hajózhatóvá tételéről meg nem tett le a város (sőt még egy évtized múlva is felvetődött), de itt nem a vízi szállításról, hanem egy kavicskotró és homokkitermelő üzem létesítéséről volt szó. (Ez valósult meg később Mályiban és a nyéki tavakon.) „A város határának jelentős részén a Sajópart birtokosa maga a város, és így az üzemi területet díjtalanul áll rendelkezésére. Szakértő meghallgatása után 240.000 forint tőkebefektetéssel az üzem létrehívható. Ezzel az üzemmel biztosítani lehet az újjáépítéshez feltétlenül szükséges kavicsot és homokot, nemcsak a városnak, mint közületnek a részére, hanem más intézmények és magános építkezések céljára is. Szakértők jövedelmezőségi számítása azt mutatja, hogy a befektetett tőke két-három év alatt visszatérül akkor is, ha a jelenlegi árakat a város mérsékli."