Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A FORDULAT ÉVEI, A NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA (1948-1949)

vében Gálffy Imre polgármester is, aki az év elején, 1948 januárjában - munkássága elismeréseként - megkapta a Magyar Köztársasági Érdemkeresztet. (De hogy a fordulat évei mit jelentettek a város, a magyar társadalom életében, arról személyesen is meggyőződhetett 1952-ben, amikor június 25-e éjszakáján őt is „begyűjttöték", mint a polgári rend képviselőjét, s tehervonattalautóval-gyalog a hortobágyi Borsos-tanyára szállították „átnevelésre" több tucat sorstársának kíséretében.) Az első Schnall-ház ma is beletartozik a városképbe. (Nevét tervezőjéről, a később Ybl-díjas Schnall Józseftől kapta.) Homlokzata ugyan megkopott, de tetején évtizedek óta reklám hirdeti a Casco-biztosítást. A rendszerváltás, illetve a magánosítás itt is érzékelhető, hiszen a Casco-fölött már a Hungária Biztosító, mint Rt. szerepel. A régi, átadás után (vagy előtt) készült képen a ház zászlódíszben áll, s homlokfalán transzparensek hirdetik hogy: Éljen Rákosi!, Előre a 3 éves terv teljesítésére! meg van még kettő, amelynek a szövege már nem olvasható, elhomályosította, elmosta a történelem. Ez volt a hurrá, a lelkesedés időszaka, a nagy eredményeké, a gyors sikereké, amelyek alig több mint fél évtized múlva megbosszulták magukat. Az akkori népi demokráciától fél évszázad választ el bennünket. Az 1947-ben induló első 3 éves terv elsődlegesen az újjáépítést, a háborús károk megszüntetését volt hivatott elvégezni. Az első regionális és általános rendezési tervek így a helyreállítás ütemének függvényeként, de jobbára 1948-tól születtek. Borsod és Miskolc tervezett új szerepkörére utal, hogy az első magyar regionális terv a borsodi iparvidékekre készült el, amelyet széles körű vizsgálatok előztek meg. A fél évszázaddal ezelőtti elképzelésekről Faragó Kálmán a következőket fogalmazza meg: „E vizsgálatok feltárták a terület természetföldrajzi adottságait, az ipari, bányászati, mezőgazdasági termelés helyzetét, a forgalmi hálózatok teljesítőképességét, állapotát, a régió lakosságának ellátási kérdéseit, a települések nagyságrendi, népességi problémáit, a fontosabb ipari centrumok ingavándor-forgalmát, az ipari kooperáció helyzetét és lehetőségeit, stb. Az értékes vizsgálati anyag alapján egyes problémák megoldására javaslatok is készültek. Ezek számos hasznos gondolatot vetettek fel, azonban valamennyi összefüggés értékelésére nem volt lehetőség. Ennek oka elsősorban a tervezési program teljes hiánya volt, hiszen ilyen a népgazdasági tervezés e stádiumában természetesen nem állott rendelkezésre, a másik ok pedig az ilyen jellegű feladatok megoldásában való tapasztalatlanság volt. Fogyatékosságai ellenére és a borsodi régió terve első példája a magyar településtervezésben a komplex szemlélettel készült, nagy összefüggő területre kiterjedő, a műszaki és gazdasági kérdéseket egyeztető és értékelő tervezési munkának." Ennek a korszaknak a legnagyobb tervezési feladata a Dunapenteléből „alakult" Sztálinváros volt. (Tervezője Miskolchoz hasonlóan Weiner Tibor volt.) A borsodi iparvidéken így készült el Ózd és Salgótarján „első" rendezési terve is. Miskolc pedig - igaz, csak az 1950-es évek elejétől - az átépülő magyar városok példája lett. 1948-1949-ben a tervkészítéshez számba vették a városnak a környezetében elfoglalt helyét, a közlekedési adottságait a meglévő épületállományát, s az építés új lehetőségeiben is gondolkodtak. De a várost is ugyanaz jellemezte, mint a megyét, vagy később - az első ötéves terv időszakában egyértelműen érzékelhetően - az országot. Átgondolt, megalapozott koncepció hiá-