Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A FORDULAT ÉVEI, A NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA (1948-1949)

kaváltság címén 1944. december 19-e és 1945. január 25-e között 418.355 pengőt fizettek be az érintettek. A városi adóhivatalnak ugyan ez alatt az idő alatt a teljes bevétele 975.312 pengő volt, tehát 43%-a közmunka kiváltásából származott.) A közmunkáktól való félelem megalapozott volt, - de mert itt nem ez a fő kérdés - csupán egyetlen esetet idézünk példaként. 1944. december 21-én 10 napi munkára 612 ember kirendelését írta elő a körzetparancsnok. Feladat: „közútépítési munkálatok" ellátása volt. Ezt a létszámot a miskolci járás tíz településének kellett kiállítani, úgy, hogy csak 18-50 év közötti férfiakról lehetett szó. A munkásokat a miskolci rendőröknek kellett a Gömöri pályaudvarra irányítani, s itt számba venni. Az iratokból ennyit tudunk, a 612 ember további sorsa ismeretlen. Az 1946. március 5-ei közgyűlésen a Szövetséges Ellenőrző Bizottságról beszélt Gálffy Imre akik „megértéssel és jóindulattal" viseltettek a város iránt. Az „orosz megszálló hadsereg tagjainak és vezető tényezőinek, s ezek sorában különösen az egymást követő városparancsnokok"nak a munkájáról szólt. A beszámolóból kitűnik, hogy 1944 decembere és 1946 márciusa között az akkori parancsnokon kívül még hat orosz parancsnoka volt a városnak. Ekkor az Ellenőrző Bizottságban Miskolcot Szinicin ezredes képviselte. Néhány hónappal később az 58. kgy/1946. számú véghatározat foglalkozik a „felszabadító hadsereg létszámának csökkentéséiről. A határozat szerint a törvényhatósági bizottság „felkéri a Nemzeti Kormányt terjesszen a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elé kérelmet aziránt, hogy a felszabadító hadsereg Magyarországra rendelt, és itt (ti. Miskolcon D. I.) állomásozó kötelékeinek száma a háborús viszontagságok miatt gazdaságilag teljesen leromlott és a legnehezebb téllel küzdő magyar nép sorsának enyhítése a lehető legsürgősebben a legkisebb mértékben csökkentessék." A közgyűlés 149/1946. sz. határozat elfogadja azt a szabályrendeletet, amely 1946 májusától 5 pontban fogalmazza meg Miskolc felszabadulásának megünneplését, illetve az ünneplés forgatókönyvét. (A határozat természetesen december 3-áról szól, s csak később változott az ünnep időpontja december 4-re). Még ugyanez év decemberében a 301. kgy/1946. sz. határozat megfogalmazza, hogy „azt az utat, melyen a dicsőséges vörös hadsereg 1944. év december hó 3án - hozva számunkra a felszabadulást, bevonult a városba, Vöröshadsereg útjának nevezzük el." (A Görgey utca így változtatott nevet, s ezzel folytatódott az 1945 decemberében elkezdett utcanév átalakítás, amely akkor 16 új utcanevet hagyott jóvá, s régit szüntetett meg. A megszüntetett utcanevek között volt az Erzsébet tér, a Tisza István utca, a Werbőczy, a Vay és a Lichtenstein utca, de más helyre került az Ady Endre és Petőfi Sándor utca is. 1947-ben aztán a 17. kgy/1947. sz. határozat 98 utcanév megváltoztatásáról döntött.) A „felszabadítás" - „megszállás" kérdése 1947. november 7-én tartott díszközgyűlésen, pontosabban a város hivatalos szóhasználatában eldőlt. A város főispáni székében még Oszip István ült (1945. március 29.-1947. november 12.), aki bejelentette, hogy a „demokratikus pártok és szakszervezetek képviseletében a törvényhatósági bizottsági tagok a Szovjetunió megalapításának 30. évfordulója alkalmából rendkívüli díszközgyűlés tartására írásbeli kérelmet nyújtottak be; illetve terjesztettek elő." A kérelem alapján az 1929. évi XXX. tc. értelmében a közgyűlést összehívta, s az ünnepi beszédet a város polgármestere, Gálffy Imre tartja. A közgyűlésen a szovjet