Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG (1918-1919)

gyűjtetem egybe, míg az ipartestületeken kívül álló kisiparosokat és kiskereskedőket, illetőleg kerületére nézve az anyag egybegyűjtésére a t. Kamarát kérem fel. Az anyag községenként, illetve városonként összeállítva, legkésőbb folyó évi augusztus hó 15-ig elém terjesztendő, melynek beérkezése után leszek csak abban a helyzetben, hogy ezen nagyfontosságú szocziális akczió keretei és részletei tekintetében határozhassak. Budapest, 1918. évi május hó 21. miniszter.'' A levél dátuma azt sejteti, hogy már mindenki a békére készül, a „civil" életbe történő visszatérést készíti elő. Pedig ekkor már túl vagyunk Románia és a központi hatalmak közötti békekötésen (1918. május 8.), de még előtte annak a támadásnak, amelyet a Monarchia csapatai majd június 15-én indítanak az olasz fronton. „A béke beálltával felmerülő" feladatokra koncentrálnak a szakminisztériumok, mert még nem tudják, hogy közel fél évet kell harcolni és várni ahhoz, hogy Tisza István bejelentse: a háborút elveszítettük (1918. október 17.) A statisztikai adatok lassan gyűlnek, vagy egyszerűen nincs információ. Már a kereskedelmi miniszter személye is megváltozik, amikor 1919. január 8-ai dátummal elkészül egy köteg statisztika, amely 2.109 hadbavonult kisiparos és 170 kiskereskedő adatait tartalmazza. Nyilvánvaló töredékről van szó, a kamara elnöke is mentegetőzik, hogy nem működik az adminisztráció, nem rendelkeznek nyilvántartásokkal, a kamarai terület csak részben tudott adatokat szolgáltatni. A legnagyobb gond az, hogy még azt sem tudják, hogy a hadbavonultak közül kik vannak fogságban, s mennyi az eltűntek száma. A revízió tehát nem vihető keresztül. (Egyébként a Tanácsköztársaság harcai alatt ez a kérdés már nem merül fel, a trianoni döntés után pedig át kell szervezni a kamarákat.) 1918. szeptember közepén a Kamara még egy statisztikai összeállítást készít, s most arról, hogy a kamara területén hány hadifogoly, milyen munkára van beosztva. A kimutatás szerint Miskolcon, Diósgyőrben, Hejőcsabán, Sajószentpéteren és Ózdon is dolgoznak, főleg oroszok, olaszok és szerbek. Külön megjegyzik, hogy román nemzetiségű nincsen közöttük. A kimutatás a hadifoglyoknak csak egy csoportjára vonatkozik. („C" jelzéssel vannak ellátva, s további stabil munkásosztagokat jelentenek. Számuk összesen 1.216 fő.) A miskolci Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára, Wittich Andor a hadügyminiszterhez fordul segítségért. Előadja, hogy hadijelentőségű üzemeknél, így pl. közvilágítás, villamos vasút, vas- és acélgyár stb. már olyan munkaerő hiányban szenvednek, hogy a számítások szerint minimum ezer fő orosz fogoly pótlásáról kéne gondoskodni. Megjegyzi, hogy segítség esetén a hadifoglyokat kizárólag ipari, kereskedelmi és a közlekedés területén kívánják foglalkoztatni. (Más levélváltásból az tűnik ki, hogy az üzemek azért szenvednek munkaerő-hiányban, mert „nagyszámú az orosz foglyok visszaözönlése". Ez nyilvánvalóan a fogolycsere következménye, de ennek a nagyságrendje, s kölcsönössége ezekből az adatokból nem deríthető ki.) 1918. október 24-én megalakult a Magyar Nemzeti Tanács, majd ennek a helyi szervei. A miskolci Kamara iratai között fellelhető a Magyar Nemzeti Tanács Miskolci Végrehajtó Bizottságának 1918. október 31-én keltezett körlevele, s az ezzel egyidőben keltezett, Koós Samu elnök és Wittich Andor főtitkár által írt, csatlakozásra vo-