Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)
A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG (1918-1919)
kotását. A memoárok, eddig ismeretlen levelek, titkolt okmányok közzététele most már fényt vetítenek Tisza István gróf lelkiségére, szándékaira, ezzel együtt emberi karakterére és államférfiúi egyéniségére is." A díszközgyűlés és emlékezés Mikszáth Kálmán főispán érdeme volt, de a számos ismert személyiség és előadó között ott volt a miskolci származású Barabási-Kim József, aki a debreceni Tisza István Tudományegyetemnek volt a professzora, valamint Balogh Jenő, aki Tisza István igazságügyminisztere volt 1913-1917 között. Még ugyanebben az évben Mikszáth főispán javaslatára megalakult egy olyan szoborbizottság, amelynek csak végrehajtó testülete 20 főből állt, s természetesen a közigazgatás, az oktatás-tudományos élet, kereskedelem-ipar-bank és a politikai élet markáns egyéniségeit sorakoztatta fel. (így pl. Bruckner Győző, Gálffy Ignác, Hodobay Sándor, Barabási-Kun József, gróf Haller József, Tarnay Gyula, Koos Samu, Ferenczy Károly stb.) Az kétségtelen, hogy az „őszirózsás forradalom" szellemisége és gyakorlata a Tisza István-i gondolkodás ellenpéldájaként jelenik, jelent meg, már csak azért is, mert Tisza életét a „forradalmárok" oltották ki. Nem esik szó Károlyiról sem, az összehasonlítási alapot Kossuth Lajos jelenti. „Ha Kossuth Lajos a nemzet epikus hőse volt, akkor Tisza a nemzet tragikus hőse. A szerencsétlenségek után a lelki lekicsinyedés korszakában Tisza azt a gondolatot írta be a magyar történelemnek egy oly lapjára, amely tele volt gyalázattal: »Az igazi férfi élete csak annyiban érték, amennyiben azt hazájának adhatja.« mondta Mikszáth Kálmán. Megjelenik tehát a heroizált Tisza István alakja, akinek nem az ország szívében (ld. a fővárosban) hanem „az ország határának négy sarkában" szükséges szobort emelni. A felállított emlékbizottságnak tehát nemcsak az a feladata, hogy egy fővárosi Tisza-szoborhoz gyűjtsön támogatást, hanem ezzel egyidőben meg kell teremteni egy miskolci Tisza-szobor elkészíttetésének feltételeit is. Miskolc egyik történeti városkapujának emlékét őrző Zsolcai kaput akarták átkeresztelni Tisza István utcára, s ahol az utca a Lichtenstein (ma Ady Endre u.) utcába torkollott, ott kívánták kialakítani a szobor helyét és az azt övező parkot. (Ez a mai Búza-tér délnyugati részében azonosítható.) A város története úgy alakult, hogy a szobor bár nem készült el, a Széchenyi utca Baross laktanyáig meghosszabbított szakaszát elnevezték Tisza Istvánról. (1946. január elsejétől a mai napig ez a Bajcsy-Zsilinszky Endre utca.) 1934-ben országos pompával Budapesten a Parlament északi bejárata előtt felavatták az országos gyűjtés eredményeként készült Tisza István szobrot. A miskolci bizottság ezzel feloszlott, s már 2 éve Mikszáth Kálmán sem volt főispán, aki éppen úgy ápolta Tisza emlékét, mint amenynyire elfogadta Bethlen István szellemiségét. Van egy figyelmet érdemlő fogalmazása Tiszáról, amely a következő: „Úgy képzelem: a történelmi nagyság bűvös gótikus csarnokában külön hely van felállítva az államférfiaknak. Ebben a galériában a legtöbben a törvénykönyvet tartják, mások a tanítói pálcát viselik, sokan a felvilágosodás fáklyáját, egyesek a polgármunka valamely eszközét. De van egy típus: az őrtálló államférfi, aki súlyos keresztet visel: honfitársai könnyelműségének keresztjét." Amikor Bethlen István miniszterelnök 1931-ben lemondott és távozott, ugyanezt megtenni kötelességének érezte Mikszáth Kálmán is. Vele együtt jelképesen és valóságosan is feledésbe merült Tisza István emlékének ápolása. Halálának közelgő 80. évfordulóján ennyi Tisza István emléke Miskolcon.
