Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG (1918-1919)

olyan sok minden összeomlott, hogy mikor oly vadul torlódtak egymásra az események, az emberek nem értek rá gondolkodni és felmérni annak a veszteségnek történelmi horderejét s katasztrofális hatását, s éppen a forradalom etikai értékelésére, amelyet Tisza zuhanása okozott. ... Az élő Tisza nem volt többé komoly ellenfél, a halott óriási arányokra nőtt és összeolvadt és azonosult egy eszmével." Tisza Istvánnak, mint politikusnak az előzőekhez hasonló, egységesnek egyáltalán nem nevezhető megítélése jellemző volt Miskolcon is. Mint a szabadelvű pártot képviselő gondolkodóért politikai hittársai rajongtak. így Lichtenstein József, vagy Soltész Nagy Kálmán polgármester, de a későbbi utódok, mint Mikszáth Kálmán főispán (1926-1932) vagy Hodobay Sándor polgármester (1922-1935) is. Politikai ellenfelei, a függetlenségi és 48-as párt képviselői, vagy „leszármazottjaik" mindig legkiemelkedőbb képviselőjüket, így Bizony Ákost állították vele szembe. Miskolc színes politikai arculatát mutatja, hogy 1905-ben Tisza István a városban országgyűlési képviselőként indult harcba. Később, első miniszterelnöksége után (1906-1912 között) viszont megyei főispánságot is szívesen vállalt volna. Képviselőként nemcsak ő bukott Miskolcon, hanem pártja is katasztrofális vereséget szenvedett Magyarországon. Ekkor a város kigúnyolta, megvetette. Halála után közel egy évtizeddel viszont már rendkívüli díszközgyűlésen emlékeztek meg róla, s arcképét fényes külsőségek között leplezték le a városháza dísztermében. Később a város szoborbizottságot alakított, s egy Tisza-szobor felállításával kívánt adózni az egykori, már árulónak nem nevezett miniszterelnök emlékének. A városi közgyűlést sokáig foglalkoztatta az utcanévadás gondolata is, s természetesen azt az utat szerették volna elnevezni róla, amelyen első miskolci választási beszédére „gyalogszerrel" érkezett. Miskolc város közgyűlésének dokumentumai, valamint a helyi sajtó szép számmal őriznek emlékeket Tisza Istvánról. „Az 1905-i választás Tisza István miniszterelnöknek egész pártját elsodorta. Ez a téli választás a legtisztább volt Magyarországon. Még Tisza István legnagyobb ellenfelei is elismerték. Amily hajthatatlan volt az ugrai levél megírásánál és a parlamenti obstrukció letörésében, annyira erőszakmentes volt ez a választás. A miskolci szabadelvű párt, Bizony Ákosnak, az egyik legnépszerűbb magyar ellenzéki politikusnak, Tisza István kormányelnökben állított méltó ellenfelet. Felkérték rá és plauzibilissé (ti. elfogadhatóvá, valószínűvé D. J.) tették előtte, hogy az ő nevével lehet csak a nagy ellenzéki politikust megbuktatni. A választás előtt amely akkor a legizgalmasabb volt az egész országban - egy héttel, gyalogszerrel vonult be Tisza a Gömöri pályaudvarról a városba. A felizgatott tömeg suhancai és éretlen útszéli politikusai megpróbálták a szokásos abcúg (ti. le vele! pusztuljon! D. I.) kiáltásokkal és itt-ott apró kődarabokkal is megzavarni a menet méltóságát. Nyugodtan és bátran haladt Tisza a menet élén egyenesen a koronára (ti. későbbi Avas szálloda és étterem), ahol a legnagyobb csendben, rendben és méltó ünneplés között tartotta meg programbeszédét. A miskolci központi választmány két vagy három nappal későbbre tűzte ki a választást és amikor a miskolci választásra került a sor, már Tisza István kormánya és pártja elbukott, mert a koalíció kapott nagy többséget." Tisza István választási beszédére 1905. január 23-án került sor, míg ellenfele „bemutatkozá-