Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG (1918-1919)

mert szűkebb régióink, s Miskolc is átszenvedte a cseh, majd a román megszállás időszakát. A tényszerű ismerethez tartozik, hogy 1919. április 16-án a román hadsereg parancsot kapott a Tiszántúl elfoglalására. Bár a tanácskormány a hatalom átvétele után - mindent elkövetett a magyar hadsereg újjászervezésére, a védelem kialakítására, a románok erőfölénye vitathatatlanul nagy volt. Április 27-én az északi területeken megkezdődött Csehszlovákia hadseregének támadása. A két intervenciós haderő Magyarországot északról és keletről támadva nagy területeket elfoglalva, május elején Csap és Munkács térségében találkozott. A délről támadó francia csapatok ugyanakkor elfoglalták Hódmezővásárhelyét és Makót. Az ország helyzete - hadászati szempontból is - 1919. április végére tragikussá vált. Annak hírére, hogy a román hadsereg Szatmárnémetit elfoglalta, a miskolci Reggeli Hírlap április 20-ai száma közzétette, hogy a munkás- és katonatanácsok döntése alapján „Budapest proletariátusának a fele fegyverbe lép", s velük együtt a forradalmi kormányzótanács, a munkásés katonatanácsok tagjai is hasonló arányban a frontra tartanak. Az újság közli a 10. vörös dandár toborzó bizottságának felhívását, mely szerint: „Mindazon elvtársak, kik a vörös hadseregbe beléptek, de még idáig nem hivattak, április 22-én jelentkezzenek bevonulásra a Petőfi (Rudolf) laktanyába működő toborzó bizottságnál." Ugyanezen a napon érkezett Miskolcra Garbai Sándor a kormányzótanács elnöke, Kalmár Jenő, Vági István, Vajda Manó és Singer Vera társaságában. Húsvét első napján került sor az ún. „tetemvári-nagygyűlés"-re, majd ezután a diósgyőri vasgyárba ment, ahol szintén népgyűlést tartott. „Még úgy szólván el sem hangzottak Garbai Sándornak a proletárhatalom állandó fennmaradását olyan hangosan hirdető szavai írja Magasházy Béla -, amikor az ellenséges csapatoknak közeledtéről mind komolyabb hírek érkeztek, amelyek félelmet keltettek az amúgy is már agyonzaklatott polgári lakosságban, más részről pedig komoly aggodalmakat okoztak a hatalomért elkeseredetten küzdő proletárságnak. A külső támadás és ezzel kapcsolatban a belső ellenforradalom réme fenyegetett." A román betörés hírére a „Borsod-miskolczi Direktórium és a Socialista pártvezetőség" aláírásával a nemzetközi proletárforradalmat éltető falragasz jelent meg, amely a Munkások! Katonák! Proletár testvérek! felszólítás alatt arról adott tájékoztatást, hogy „a magyar proletárok vöröshadserege megindult, hogy megvédje a magyar Tanácsköztársaságot". A közelgő cseh megszállásra tekintettel le kellett mondani május elseje hagyományos megünnepléséről. A direktórium „elmaradnak a mai ünnepségek" cím alatt arról tájékoztattak a miskolciakat, hogy „a komoly pillanatokra való tekintettel május elsején mindennemű hivatalos ünnepség, tehát felvonulás, a népkerti sportünnepély, gyűlés, stb. elmarad. Az öntudatos proletariátus, amely május elsejének jelentőségét átérzi, nyilvános ünnepségek nélkül is dokumentálni fogja osztályöntudatát a munkaszünettel, amely a kiadott rendeltek értelmében fennáll. A május elsejei ünnepség kijelölt rendezőbizottsága ma reggel a népkertben megjelenni tartozik. Jelentkezés a vigadónál. Mindenki ott legyen. Direktórium. Socialista párttitkárság." (Május elseje előtt az országos terjesztésű szórólap Miskolcon is nagy számban megjelent. A munkásság erejét demonstráló, s győzelmét hirdető környezetben Várnai Zseni Új május című verse volt olvasható, a Népszava könyvkereskedés kiadásában.)