Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG (1918-1919)

amely a saját hatáskörében rendelkezik a helybeli pénzintézetekről és a szükséges esetekben a zár alá vett betétekből kisebb összegeknek feloldásáról. A bírósági ügyeknek előadójává dr. László Imre törv. jegyzőt nevezte ki." A tanácsköztársaság két munkáspártjának helyi vezetői a városi és megyei hatalom letéteményesének a már korábban megválasztott direktóriumot tekintették. A március 22-én kibocsájtott tájékoztatót proklamációt Pelyhe János és Szeder Ferenc a kommunisták, Grosszmann Zsigmond és Reisinger Ferenc a szociáldemokraták nevében, de már mint „népbiztosok" írták alá. Még ez nap a Kereskedelmi és Iparkamara székházában (napjainkban MAB-székház) megtörtént a vezető testületek átalakítása. A városi és megyei közigazgatás a népbiztosok kezébe került, de a korábbi tisztviselők helyükön maradtak ügyintézői, hivatali-írnoki munkakörben. A járások közigazgatási ügyeit továbbra is a régi főszolgabírói hivatalok intézték, de élükre politikai biztosokat neveztek ki. A törvényhatósági bizottság helyére mind a megyénél, mind a városnál falusi és járási küldöttekből megalakított tanácsok kerültek. 1919 március végéig megtörténik a közigazgatás és igazságszolgáltatás különböző szintjein a politikai hatalomátvétel. (1919. március 22. munkástanács, március 23. városi és megyei direktórium, március 24. a munkástanács megalakítja a forradalmi törvényszéket, március 29. megtörténik a munkástanácsok átszervezése.) Tudjuk, hogy Magasházy Béla eseménytörténete a trianoni döntés utáni állapotot és hangulatot tükrözi, azt is, hogy nem minden esetben jellemzi az objektivitás, de tényszerűségében nem kételkedhetünk, hiszen az a dokumentumok alapján folyamatosan ellenőrizhető. Ennek ismeretében tőle idézem a megyeházán tartott eskütétel hangulatát: „A vármegyei tisztviselők és alkalmazottak a vármegyeháza nagytermében gyülekeztek. Groszman Zsigmond tudtára adta nekik a tanácsköztársaság megalakulását, amelynek keretén belül mindenkinek dolgoznia kell. Kérdést intézett az egybegyűlt tisztviselőkhöz és alkalmazottakhoz, hogy hajlandók-e a munkástanácsot szolgálni és erre a fogadalmat letenni? Az egybegyűlteknek halvány fogalmuk sem volt a következményekről: lélekben megtörve, a jelen bizonytalan helyzete miatt, kétségbeesés között tették le a fogadalmat, amelyet dr. László Imre olvasott fel előttük. Soha szomorúbb jeleneteknek nem volt tanúja a vármegye ősi terme. Ott, amelynek falait az ország és a vármegye nagy szülötteinek képei díszítenek, amelynek elnöki székében a legjelesebbjeink foglaltak helyet Groszman Zsigmondnak alakja volt látható, közvetlenül mellette proletár társai és ezek között a leggonoszabb: Kopcsi János. Megkezdődött az átalakulás. A régi, érdemes tisztviselőket megfosztották hatáskörüktől, alárendelt minőségben képzettséggel nem bíró, majdnem analfabéta vezetők alá osztották be." (Itt felsorolás következik, hogy melyik ügyosztály, melyik biztosának volt alárendelve a korábbi közigazgatás adott területének vezetője, vagy szakembere. D. I.) 1919. március vége és április eleje, tehát a cseh támadás, majd a keleti arcvonalon a román offenzíva megindulása előtt (április 9. illetve április 16.) a tanácsköztársaság talán legfontosabb helyi eseménye az április 7-ei tanácsválasztások előkészítése volt. (Az alkotmányozó nemzetgyűlési választások kiírására még 1919. március 5-én került sor.) Ezt követően a politikai élet középpontjába - a bukás bekövetkezéséig - a honvédelem került.