Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 5. (Miskolc, 1998)

A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG (1918-1919)

A város és a háború, Miskolc háziezrede, közállapotok a háború végén 1914. június 28-án Szarajevóban eldördült az a fegyver, amely a trónörökös, Ferenc Ferdinánd főherceg és felesége, Zsófia hercegnő halálát okozta. A döbbenet után egy ideig még úgy tűnt, Gavrilo Princip merényletének sem a bel-, sem pedig a külpolitikában nem lesznek mélyreható következményei. A Monarchia és Németország terveiről közel egy hónap múlva, július 23-án lebbent fel a fátyol, ugyanis ekkor hozták nyilvánosságra azt a jegyzéket, amely megválaszolására, illetve az abban foglaltak maradéktalan elfogadására kétnapi gondolkodást adtak a szerb kormánynak. Az ultimátum néhány kitétele eleve teljesíthetetlen volt, így pl. az, hogy a Monarchia nyomozói korlátlan lehetőséget kapjanak a hivatalos vizsgálatok lefolytatására, vagy a királyság hivatalosan is nyilvánítsa ki, hogy elveti ún. „nagyszerb" eszmét. Az ultimátum előre sejthető következménye a részleges mozgósítás elrendelése lett, amelynek híre 1914. július 26-án érkezett Miskolcra. A Tarnay Gyula főispánnak címzett távirat már kora este ismertté vált és lázas izgalomba hozta a várost. "A kávéházak teraszain mindenütt katonatiszti csoportok. A cigány szakadatlanul húzta a Rákóczi-indulót, Kossuthnótát és az Eugén-indulót. A nép tombolt. A katonaság szemében lobogott a lelkesedés izzó tüze, de a polgári életben elhelyezkedett családapák megdöbbent lélekkel, komoran, szótlanul olvasták a sebtiben kiragasztott mozgósítási parancs rendelkezéseit. Az utcákat zenekaroktól kísért körmenetek járták be, de csodálatos, hogy úgy a kávéházak székeken szónokló hazafiai, mint a szobrok talapzatáról lelkesítő szónokok kivétel nélkül olyanok voltak, akik soha nem voltak katonák. Akiket pülanatnyilag nem érintett a háború véres lehetősége és akik az első hetek fellelkesültségében egy percig sem gondoltak arra az eshetőségre, hogy a háború négy évig fog tartani és rájuk is sor kerülhet." Mindenki érezte, hogy a részleges mozgósítást annak kiterjesztése, az általános mozgósítás követi. Valóban néhány nap múlva, július 29-én a városi közgyűlés előtt a főispán bejelentette a július 31-étől életbe lépő általános mozgósítást. A legfontosabb és legnagyobb bevonulási központ a régióban Kassa és Miskolc volt. A korabeli leírások, megsárgult naplójegyzetek szerint igazán ekkor tűnt ki, hogy milyen színes Magyarország északi részének nemzetiségi képe. A viseletről sokszor azt is meg lehetett állapítani, hogy ki melyik faluból jött, de hogy hová tart, azt még senki sem tudhatta. A hevesiek, észak- és délborsodiak, a zempléni részek fiataljai többnyire Miskolcon tolongtak. A Baross-laktanyába a tüzéreket helyezték el, a Rudolfban a gyalogság kapott helyet, még a Vásártér közelében lévő Ferenc József laktanyába a lovasság került. A Rudolf laktanyában a 65. gyalogezred parancsnoksága székelt, két zászlóaljjal. Harmadik egységük, zászlóaljuk székhelye Munkács volt. A császári és királyi közös hadsereg három laktanyája mellett Miskolcon volt a királyi honvédség 10. gyalogezredének szálláshelye is. Ez