Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

FŐISPÁNOK BORSOD VÁRMEGYÉBEN ÉS MISKOLCON - A címadományozás története, a főispánság „gyakorlása"

tott termünket. Megalakultak az Igazoló Bizottságok, de az igazolás nem elég szigorú. A közéletet meg kell tisztítanunk és újjá kell építenünk a legkisebb falutól kezdve városunkig és mindenütt. Ez a második legfontosabb feladatunk. Fontos, hogy mindenki, aki szellemi vagy fizikai munkával foglalkozik, át legyen fűtve az új demokratikus Magyarország felépítésének szükségességével. Azoknak pedig, akik nem tudnak megbarátkozni az új szellemmel, el kell tűnniük a közélet vezetésétől még pedig gyorsan és ne várják meg, hogy az Igazoló Bizottság, vagy az én egyszerű proletár kezem lesújtson rájuk. Itt szólnom kell különösen a rendőrség szervezéséről és magáról a rendőrségről is. Rendőrséget akarunk, ezt akarja a város, a vármegye és az országunk, olyan rendőrséget, amely iránt bizalommal legyen a városi polgárság, a parasztság és a munkásság. Bizalmat gerjesztő rendőrséget akarunk!" 1945 márciusában úgy vette át Oszip István a főispáni teendőket, hogy elsősorban a közellátás zavartalan megszervezésére és a közéleti munka megtisztítására vállalkozott. A törvényhatósági ülések legfőbb szereplője ugyan a polgármester Gálffy Imre volt, aki a legtöbb napirend előadója is, de a főispán az ülések rendszeres résztvevője. Nemcsak az újjáépítés szerezése és irányítása, hanem a novemberi választások előkészítése is fontos politikai feladata volt. Munkájában gyakorta tűnnek fel azok a gondolatok, elemek, amelyeket küldöttként a debreceni ideiglenes országgyűlésen elmondott. „A kormánynyilatkozathoz a sorrendi kérdésben az első kérésem az, hogy a földmunkások megsegítése legyen az első teendő. A másik, hogy a szervezkedési szabadságot biztosítsák és az úgynevezett üzemi demokráciát valósítsák meg. Az üzemi demokrácia oly képpen vitessék keresztül, hogy a munkás megkérdezése nélkül az üzem irányítása ne történjék tovább, mert az balkezes politika. A műszaki emberek az irányítással tisztában lehetnek, de a holt anyagot széppé a fizikai munkások értelmén keresztül varázsolják: . . . Ehhez szükséges, hogy minden üzemben a dolgozó munkásoknak szavuk legyen az üzem irányításában." A gyakorlat ezekből az elképzelésekből sokat igazolt. 1945 márciusában megszületett a földreform, amely az 1945. évi VI. tcben testet öltött, törvényerőre emelkedett. Ami pedig az üzemi bizottságokat, a gyári munkásság beleszólási jogát illet, egy szakszervezeti jegyzőkönyvből idézek. (Hozzászólását 1947. június 18-án a diósgyőr-vasgyári gyűlésen rögzítették, túl a választásokon, s immár a 3 éves terven is.) „Én itt most nem mint főispán állok, hanem mint régi vasas. A Vas- és Fémmunkások központi vezetőségének 33 éves szervezett tagja vagyok. Ha a régi jó világot idézem gondolataimban - amikor választottunk vagy gyűlést tartottunk, a kapuban mindenütt rendőrség állt, akik figyelték a vezetőség minden egyes szavát. Figyelték a felszólalásokat és a hozzászólásokat. Most itt állok és úgy érzem, hogy a felszabadult kedélyek és adottságok, melyeket nem a magunk erejéből harcoltunk ki, mert ha az a vészes háború és a vörös hadsereg nem jön, akkor én is úgy mint a többi szaktársaim talán még jobban leigázva volnánk. ... Én a csoportnak hosszú évtizedeken keresztül alelnöke voltam, és mint ilyen is jogosan állok ide. ... A taggyűlést leszűrve úgy látom, hogy amikor egy kommunista párt jelvényű elvtárs szólal fel, akkor a szociáldemokrata párt részéről volt nagy zavargás és fordítva . . . Magyarországon tudjuk, hogy öszszeesküvés van és akkor a két munkáspárt egymást támadja, a harmadik párt pedig csak nevet