Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

Bevezető

1996-ig 42 alkalommal élt. Mire e kötet napvilágot lát, ismerhetjük Miskolc 43. és 44. díszpolgárát is. A díszpolgárok, a millenniumi események, rendezvények felidézésén túl a kötetben két másik aktuális fejezet is megjelent. Évek óta zajlik a patikák privatizációja, s e le nem zárt folyamat adta az ötletet Miskolc nagymúltú és nagyhírű, olykor műemlékké nyilvánított berendezésű patikáinak bemutatásához. S ha már a régiekről szó esett, természetesen az új gyógyszertárak adatai, képei is bekerültek a kötetbe, dokumentálva egy különleges időszakot. Hasonló megfontolásból kaptak helyet az egykor volt miskolci ispotályok és mai, napi gondokkal küszködő kórházaink. Utóbbin a történeti dokumentálás ugyan nem segít, de a múlt és a közelmúlt bemutatása rögzít egy állapotot, egy hangulatot, amely egy következő generáció számára már „értékelhető történeti múlt" lehet. 1997-ben a város napján immár a sorozat negyedik kötete lát napvilágot. Közben 1996 végén megjelent a Miskolc monográfia első, a város történetét a kezdetektől 1526-ig bemutató kötete. Valójában így került „helyére" a Miskolc írásban és képekben című sorozat. Remélhetően évente napvilágot látnak a hat részben megjelentetni szándékolt Miskolc történet tudományos kutatást segítő újabb kötetei. A monográfia nem lezár, hanem új kutatásokra kíván serkenteni, inspirálni. S emellett az érdekes várostörténeti információkat sok illusztrációval közzétevő, könnyebb fajsúlyú jelen sorozat kiegészíti, olykor továbbgondolja a „szigorúan tudományos" külsejű és tartalmú várostörténetet. A kettő így kívánja teljesebbé tenni azt a képet, amelyet városunkról alkothatunk. A sorozat negyedik kötete két témát mutat be. Fontosnak tűnt szót ejteni az egykori főispánság intézményéről. A mindenkori főispán a hatalmat gyakorló kormány „kinyújtott keze" volt a megyékben. Elsődleges feladata a központi politikai akarat megvalósítása volt, s ez akkor vált igazán eseménydús kapcsolattá, ha a megye, vagy éppen a város az adott időszakban ellenzéki pozíciót képviselt. A főispán gondolkodásán, cselekvésein keresztül érzékelni lehet egy politikai intézményt, másrészt egy önkormányzati munkát, mindez új szemüvegen keresztül láttatja az olvasóval Miskolc egy-egy történeti időszakát, „politikai atmoszféráját". Bár a főispánság intézménye több évszázadra nyúlik vissza, egy rövidebb időszakot választottam bemutatásra, a kiegyezéstől Miskolc önálló törvényhatósággá válásáig tartó éveket, majd a többnyire közös főispánok bemutatását, a rendszer megszűnéséig, 1950-ig. A kötet második fejezete - hasonlóan a második kötethez - egy történeti városkapu környékét, s ezzel együtt a városhatár változásait követi nyomon. A Győri kapu jelenleg három utcát (is) takar, s ezért volt kézenfekvő a három alfejezet beiktatása. A Hunyad, majd Hunyadi utca részben művelődés-, másrészt ipartörténeti emlékeket rejteget. A második alfejezet a Tizes-honvéd utca egykori ipari üzemeivel, s mai közintézményeivel foglalkozik. A harmadik alfejezet a mai, valóságos Győri kapu történetére, közelmúltjára és jelenére szeretett volna kitérni. Ebből csupán a múlt nagyhírű ipari üzemeinek bemutatására, s néhány fontos objektum történetének áttekintésére volt lehetőség. A mai építészeti kép kialakulása, valójában az utóbbi közel fél évszázad kertes családi ház építkezései, majd a lakótelepek létrejötte, „működése", dokumentumainak elemzése már jócskán meghaladta e kötet kereteit. Egy-egy konkrét épület, középület, várostömb, vagy rendezési terv bemutatásakor nagyon sok szakember segítette munkámat. Ez a gimnáziumoknál a konkrét anyag részeinek publikálási engedélyét, más esetekben (pl. Hunyadi u., vagy „vasaló tömb") felmérési dokumentációk és saját fényképfelvételek közzétételének átengedését, s a városi Főépítési Osztály tervtárának folyamatos használatát jelentette. Önzetlen segítségükért itt mondok köszönetet Újvári Andor főépítésznek és munkatársának, Hupka Ágnesnek, Kelemen Istvánnak, a MIK Rt. rehabilitációs főmérnöke és Pirity Attilának, a Herman Ottó Gimnázium és a Zrínyi Ilona Gimnázium főtervezőjének. Egyben köszönöm valamennyi munkatársamnak, hogy önzetlenül segítették a kötet elkészültét, nélkülük ez így nem jelenhetett volna meg.