Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)
Bevezető
Bevezető 1994-ben jelent meg a „Miskolc írásban és képekben" című kötet, amely a város épületeiről, tereiről, szobrairól, eseményeiről kívánt közérthető információkat adni a városban lakóknak, vagy az ideérkezőknek egyaránt. A leírás, a szöveg mellett hasonló jelentőségűvé vált a korabeli fotó, reklámanyag, vagy a vonatkozó eredeti dokumentum, egy-egy levéltári irat közzététele is. Adatgazdag és népszerűsítő történetírás volt ez, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ha nem is pótolja, de valami információt nyújt a honismeret iránt érdeklődőknek, a vetélkedő iskolásoknak, vagy az emlékeit felidéző idősebb generációnak a régóta tervezett Miskolc monográfia megjelenése előtt. A kötetnek - minden bizonynyal azért, mert a város legszebb középületeinek bemutatását állította középpontba - nagyon jó volt a fogadtatása, a kétszer is megjelentetett kiadvány valamennyi példánya elfogyott. Ez a tény megerősítette a folytatás szükségességét. A második kötet tematikájának kialakításában nemcsak a nagyon gazdag várostörténeti anyag, hanem az olvasók véleménye, sok esetben ötleteikhez mellékelt családi dokumentumaik voltak segítségemre. Részben a régi utcanevek újbóli megjelenése, részben a város polgári korszaka bemutatásának igénye adta, hogy a polgármesterek életútjának, egy-egy kiemelkedő személyiség életművének részletesebb bemutatása került a kötet középpontjába. Az anyag felhasználásával kiállítás is készült azzal a szándékkal, hogy városi múltunk, közös értékeink példaként idézése segítse a mai „újrapolgárosodásunk" esélyeit. Különösen fontosnak tűnt a város nagyon gazdag ipari múltjának, az egykori nyüzsgő Zsolcai kapui ipartelep emlékeinek felidézése akkor, amikor nemcsak a régió, hanem Miskolc is sokat vesztett ipari rangjából és súlyából. A munkanélküliek többségét az ipari szerkezet szétrobbanása „szülte", s nehezen látszik az „átstrukturálódás", a minőségileg más, a jobb megélhetés reményével kecsegtető új szerkezet, új ipari városkép kialakulása. Ehhez a városképhez természetesen hozzátartoztak az egykori kereskedő- és polgárházak, amelyek rehabilitációja nagy munkával és szép eredményekkel elkezdődött, s a belvárosban éveken át tartott. Ez a lendület alábbhagyott, a pénznélküliség itt is érezteti hatását. A kötet éppen ezért nem is vállalkozhatott másra, mint képben és szövegben az adott pillanat dokumentálására, a belváros „küllemének" képszerű rögzítésére. A már sorozatot sejtető harmadik kötet a millecentenáriumi rendezvények, a városi megemlékezések évében és szellemében született. Ennek az évnek a hangulatához hozzátartozott egykor élt, s még közöttünk munkálkodó díszpolgáraink „sorbavétele", életük és munkásságuk rövid bemutatása. Valószínű, nemcsak nekem jelentett érdekes információkat és újabb tapasztalatokat főleg Debrecennel összehasonlítva - a díszpolgárság „intézményének" működtetése, az esetleges névbeli azonosság, vagy a számarányok a két város között. Miskolc város társadalma, választott képviselő testülete a díszpolgári kitüntető cím adományozásával eddigi története során, tehát a címadományozás kezdetétől, 1886-tól