Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

FŐISPÁNOK BORSOD VÁRMEGYÉBEN ÉS MISKOLCON - A címadományozás története, a főispánság „gyakorlása"

küld a kormánynak, amelyre a miniszterelnök kényszerül választ írni. Gömbös most és később is kinyilvánította Miskolc iránti vonzalmát és szeretetét, amelynek egyik jeleként itt bont zászlót a Nemzeti Egység Pártja. A tudósítás szerint 1933. június 16-án az alakuló gyűlés nem volt népesnek mondható, azon mintegy kétszázan vettek részt. A jelenlévők többsége hivatali ember volt, a gyűlés végén kialakított nagyválasztmány pedig kizárólag miskolci hivatalfőnökökből tevődött össze. A tárgyilagosnak és száraznak minősített alakuló ülésen Lichtenstein László főispán elnökölt. Figyelmet érdemel dr. Görgey László volt megyei főjegyző, majd városi képviselő és végül felsőházi tag előadása Gömbös Gyula programjáról és terveiről. Ezek szerint „a miniszterelnök sem gazdaságpolitikai, sem külpolitikai kérdésekben nem hajlandó hazárdjátékot játszani, de ő volt az első, aki hivatalosan kormányprogrammá tette a revízió ügyét." (A Nemzeti Egység Pártja enapi országos megalakulásán közel három és félezer településen bontott zászlót az új kormánypárt.) A párt programját a főispán tette közzé, s ugyancsak ő olvasta fel a kinevezett új pártvezetőket. Részben a kormánypárti programnak megfelelően, másrészt Miskolc önálló törvényhatósággá válásának negyed évszázados múltjára emlékezve került sor a Népkertben, a Csabai út mellett az Országzászló felavatására. (Ez egyébként része volt az első Miskolci Hét rendezvénysorozatának. Többek között ezen a héten avatták fel Lévay József szobrát, s az avasi kilátót is.) A következő év nemcsak Miskolcon, hanem az országos politikában is forrongó volt. 1935. március 4-én lemondott, majd újra kormányt alakított Gömbös Gyula. Március vége és április eleje között új képviselőválasztásokra került sor. Érzékelhető volt, hogy az előző évben szövetkezni próbáló Gömbös-párt s az Eckhardt Tibor által vezetett Kisgazdapárt - miután Eckhardt Miskolcon indult képviselőként - közös listát fog összeállítani. Gömbös és Eckhardt tárgyalásai eredményeként Miskolcon egy speciális helyzet alakult ki. A Nemzeti Egység Pártja meg kellett, hogy magyarázza híveinek, hogy Eckhardttal szemben nem indít jelöltet. (Egyébként nem is lett volna értelme, Eckhardtnak olyan nagy szavazóbázisa volt Miskolcon.) Aki indulhatott volna, maga dr. Görgey László volt, de annak fejében, hogy garantálták neki felsőházi tagságát megtarthatja, lemondott képviselői jelöléséről. Eckhardt így a két pártot képviselve indult, s nem volt ellenfele. (Ehhez ki kellet találni egy konkrét választási szövetséget, így a két párt Miskolci Keresztény Nemzeti Front elnevezéssel indult.) Hagyományosan a Szociáldemokrata Párt képviseletében Reisinger Ferencnek volt nagy szavazóbázisa, s a Nemzeti Legitimista Párt is képviseltette magát a helyi választásokon. A választásokat Miskolcon a Keresztény Nemzeti Front nyerte (8526) a szociáldemokraták (7480) és a Nemzeti Legitimista Néppárt (3525) előtt, a zárójelbe tett szavazati számokkal, illetve szavazatkülönbséggel. A szavazóbázis összetételével, a várostársadalom véleményformálásával kapcsolatban a korabeli elemzése arra utalták, hogy Eckhardt Tiborra, így a Nemzeti Frontra a kispolgárság, az egységes párt régi tagjai, valamint a legitimisták idősebb korosztálya szavazott. Reisinger Ferenc mellett kitartottak a vasúti és a gyáripari munkások, a kézműves iparosság egy része, míg dr. Griger Miklósban elsősorban a papot látva a vallásos emberek, a nők és a legitimisták egy része szavazott: A város két képviselője - s ez főleg a későbbi események során derült ki - a hivatalos kormányzat és kormányzati politika heves ellenzője, bírálja és támadója lett