Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

FŐISPÁNOK BORSOD VÁRMEGYÉBEN ÉS MISKOLCON - A címadományozás története, a főispánság „gyakorlása"

„Nem restellem bevallani, hogy bizonyos visszatartó érzés vett erőt rajtam, mielőtt állásom elfoglalására vállalkoztam, mert a városi adminisztráció teljesen idegen és új előttem, azonban meg kellett hajolnom az illetékes tényezők tiszteletet és engedelmességet parancsoló akarata előtt, vállaltam a megbízást már csak azért is, mert a közigazgatásilag egyelőre egyesített Borsod, Gömör és Kishont vármegyék főispáni állása már korábban az én csekély személyemmel töltetett be, s közel két évtizedes közigazgatási szolgálatom alatt szerzett tapasztalataimat a város érdekeinek előmozdításában hasznosan felhasználni véltem." Ezt követően a város önálló törvényhatósági jogának elnyerése óta tapasztalható fejlődéséről szólt, majd részletesen egy olyan kérdéskörről, amelyet szakmai tanácskozáson elemezhet az előadó, de - a korábbi gyakorlat szerint - főispáni székfoglalóba nem fér bele, legalábbis eddig ismeretlen volt. Ez pedig a város lakásépítési koncepciója, a város három helyen kijelölt építési területének hasznosítása, az építési szövetkezetek létrehozása, s öröklakásépítési programok elindítása. (Mindebből az igaz, hogy mind nyugati, mind déli, délkeleti irányban a történeti belvárostól olyan telekosztásokra került sor, amely a Győri kapuban és az ún. Agrár-telepen (a Népkert-Kórház-vasúti rendező között) több száz telek kiosztásával igyekezett tisztviselő-telepet és munkáslakás kolóniákat kialakítani. Eredménye 1925-1927 között több ezer ember új lakáshoz jutása, juttatása volt). Soldos Béla főispánságának kezdetén még csak tudni lehetett Bethlen István miniszterelnöknek külföldi kölcsön szerzésére irányuló, s a magyar gazdaság stabilitásának megteremtése érdekében tett utazásairól, lépéseiről. Amikor 1926-ban távozott, Miskolcon a már két ízben is igénybevett (1925-ben és 1926-ban) közel 800 000 dolláros amerikai kölcsön felhasználása lényegesen megváltoztatta a társadalmi és közhangulatot. A kölcsönből több mint tíz nagy intézmény (Vásárcsarnok a Búza téren, Járványkórház és Fertőtlenítő Intézet az Erzsébet kórház területén, Zenepalota, Tizes-honvéd utcai bérházak stb.) és több száz szükséglakás épült, de jutott az út- és vízhálózat felújítására is, sokat változtatva az „emberpiacok" hangulatán, a nagyfokú munkanélküliségen. Soldos Béla Miskolcról elkerülve - egy országos akciót szervezve - arra vállalkozott, hogy föltárhatóvá, látogathatóvá váljon, közkinccsé legyen az aggteleki cseppkőbarlang. Az ebben elért eredményei maradandóbbnak tűnnek, mint a Miskolcon eltöltött főispáni évei. IRODALOM Dobrossy István: Miskolc infrastruktúrájának modernizálása és a „Speyer" bankkölcsön felhasználása (1925-1950.) A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, XXXIII-XXXIV., 1996. 423-452. Karakó Béla-Vér Andor: Miskolc thjf. város társadalmi, kulturális és közigazgatási vezetőférfiainak albuma. Miskolc, 1927. 209. Thurzó Nagy László: Miskolc lexikon. A város krónikája, 1929-1930. XVIII. k. 55-56. FORRÁSOK B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1913/a. 40. kgy/1924. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1913/a. 74. kgy/1924. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1913/a. 75. kgy/1924. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1913/a. 76. kgy/1924. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1913/a. 77. kgy/1924.