Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)
FŐISPÁNOK BORSOD VÁRMEGYÉBEN ÉS MISKOLCON - A címadományozás története, a főispánság „gyakorlása"
biztosa Tarnay Gyula lett. A megfigyelő állomás a Sajón túl, kb. 26 000 négyszögöl területen épült fel, s a telepítés első fázisában 67 objektumát adták át. 5 utcában elhelyezett 49 barakképítménye 3200 ember fogadására, kezelésére volt alkalmas. A tábor másik, fertőző betegek részére kialakított egységében 14 barakkban 1200 férőhelyet alakítottak ki. A táborról, amely 1914 telén, s 1915 tavaszán fogadta a frontról hazatérő katonákat a korabeli sajtó azt írta, hogy Tarnay Gyula „szervező ereje nyomán a semmiből, a föld alól előteremtette az ötven barakkból álló hatalmas miskolci kórháztelepet, amelyben tízezer szenvedő, szúrt és lőtt sebtől kínlódó magyar katona fájdalmát enyhítették és baját gyógyították." A kórháztelep létrehozásáról, működéséről, saját tapasztalatairól önálló könyvben számolt be, amely az első világháború történetének kutatásában mindmáig nélkülözhetetlen forrás. 1917. május 23-án Tisza István minisztelnök lemondott, s június 15-re megalakult az új kormány gróf Eszterházy Móric vezetésével. Tisza visszavonult a politikától, s vele együtt távozott a politika színpadáról bizalmasa és barátja, Tarnay Gyula is. Az akkor kormánypártinak nem nevezhető Miskolci Estilap 1917. július 5-i számában közölte IV. Károly király Tarnay Gyulának küldött felmentését. Eszerint a „Magyar belügyminisztérium előterjesztése folytán dr. Tarnay Gyulát, Borsodvármegye és Miskolcz thjf. város főispánját ezen állásától, buzgó és eredményes szolgálatai elismerése mellett, saját kérelmére felmentem, és egyben tekintettel a jelenlegi rendkívüli háborús viszonyokra, megengedem, hogy a főispáni teendőknek további ellátásával mindaddig bizassék meg, amíg utódja kinevezetik, illetőleg a főispáni teendőknek ellátásáról esetleg másképp történik intézkedés. Kelt Laxemburgban, 1917. évi június hó 14-én. Károly s. k., ® TARNAY GYULA & H*ty*öttyole«áÍk e*£í«Aá*jéí tapos** & $Ä, £*t*k»*&& èd tev&eo?e!&, mfat *fcár* Hvy utùàetfibQt. Jmk IMI « rógSdpsö mbéttk ítfaia tPÄld^ iiiiiJc««^ éîetv^ttftjbts hit mlîff.U mái- * leniteü, teuz M*u$k*jlàsàb*n is tôfeî> lesáftfetei mum*, mist m legti&fe mos* billiósak timttl&a MfeMiörtető g$*â% uhmsyiLÛim. A l<Höftiy» to* mbmki «lifciwk spédkae* kö'öttüafc Tùt* my Ojtó* »eßis?*aj»*g*f8t képvtee% * j i*él*(j*egekbe» 'fotte&tó *8%&*ß JmeiaäbeÄ fi», j %y ewmeoyekben gA*<|*g smlt sJÎ srt%&1e^ ! egy îtaojîà^ »«gfmot* pááy% le!** t&îétàtû *s ttltotomußkA feyomAn es^kd suce* rek tVwedtaéfcysk tt*défr»L. £* &x ttl Máf i ce» ért Té$*V —~ A joifô, feánnil/ ködöf í«, ! sejiefci «sgedi « î»egfoii»m várd «j*ol> kSI^ »éî***ke*> Sgy %i& «A »egtett «t ittaséré*éte*îc »eî& leső* *ok &£&!a*e. Kom lefcet »ZrOufcaa korái è* mm fe&et tofe* tétto* Jèftefckel meglépett «t egyik aaásik *f *e*ójiöái ée ketedí boldog eJégtéieüei *%0»r Mk&wú Mtmt^ hogy *oit*< I46k t *mlko* sem tiète* &Mtt*sek f áe — ée elsdsorwm «—< *te** tefc* » c*el«keá*t*k rüi&k AZ w&lkodok » kd*» €~Ccdboö, * jèl végtcti manlra belső k«*életl:V«K0TO|^aifiém^ »egyeÄ mi*«á&*t* Kcgyr« o?», kegy Tmíttsy Öpl* * Haïr» tjyáíél eikerölfé, Mek*pc$o&<Mi «sóek » Tá*o%»*k i* »«í3?é»*k iü*St>tó, «kv«£i élőiébe, lőnek * aegffea é«iek &&tey 4llom454 eldtí I^»j1j«k föl «Jost 12 erolék^ié» mécsesét ét * Sajtótudósítás, 1928.
