Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

FŐISPÁNOK BORSOD VÁRMEGYÉBEN ÉS MISKOLCON - A címadományozás története, a főispánság „gyakorlása"

Vay Elemér (1855-1931) Báró Vay Elemér a megye történetében másodszor, Miskolc történetében először 1910. február 17. és 1912. november 7. között látta el a közös főispáni teendőket. A 19. kgy/1910. számon vezetett közgyűlési jegyzőkönyv erről a következőket tartalmazza: „A magyar kir. belügyminisztérium úr 1086/eln. 910. sz. alatt értesít, hogy O császári és királyi Felsége f. év február hó 17-én kelt legfelső elhatározásával Báró Vay Elemér nyugalmazott főispánt, Borsodvármegye és Miskolc törvényhatósági város főispánjává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. - Tudomásul vettük és elhatározzuk, hogy a kinevezett főispán beiktatása és hivatalos esküjének letétele czéljából rendkívüli közgyűlést tartunk, amelynek határidejéül f. 1910. évi márczius 9-ik napjának délelőtti 11 óráját tűzzük ki/' A díszközgyűlésre a legismertebb miskolci politikusokból álló delegáció kísérte a leendő főispánt, így Radvány István, Bartányi Gyula, Görgey László, Gálffy Ignác, Koós Soma, Schecker Lipót és Vidats János, az ipar, a pénzvilág és a kulturális élet képviselői voltak a bizottság tagjai. A fogadáson Szentpáli István mondta a köszöntőt, kiemelve, hogy nemcsak a város jogállása, hanem a város egésze, külleme is megváltozott azóta, hogy Vay Elemér lemondott főispáni székéről. „Azóta városunk törvényhatósági joggal lett felruházva, a gyermekből testvér lett, és most úgy érezzük, Őméltóságod visszatér körünkbe és közvetlenül veszi át a közigazgatás vezetését és ellenőrzését. . . . Régi főispáni működéséből tudjuk, hogy irányelvei a törvény, igazság és a szorgalmas munka megbecsülése lesznek." Vay Elemér székfoglaló beszédét a 81. kgy/1910. számú bejegyzés tartalmazza. Alábbiakban ebből idézek részleteket: „A magam részéről biztosíthatom a legmesszebbmenő jóindulatomról, rokonszenvemről a tisztelt közgyűlést, a tisztviselői kar minden egyes tagját, Miskolc városának egész polgárságát. ... A város sokoldalú érdekeinek előmozdítására, bajainak orvoslására, a mutatkozó és folyton előforduló nehézségek leküzdésére minden bizonnyal erős és fáradságos munkára van szükség, de ebből én is ki óhajtom venni a magam részét." Mindenki fontosnak tartotta, hogy elhangozzék, - s mert ez megtörtént, nagy elismeréssel vették tudomásul a város és a megye kapcsolatáról szóló alábbi megjegyzését. „Méltóztassanak elhinni, hogy a város fejlődése iránt senki sem viseltetik nagyobb lelkesedéssel mint én, ki Miskolcz városát ma is Borsodvármegye szívének tartja, melynek lüktetése érezhető a megye területének legkisebb zugában is." S hogy az 1910-es évek elején mennyire tartották fontosnak elődeink az önállóság jogkövét, mi sem bizonyítja jobban, mint ekkor is, s ezt követően is erről a tényről esett a legtöbb szó. Lichtenstein József, aki egyike volt azoknak, akiknek a város köszönhette e jog kivívását, szinte történelmi előadást tartott a város több évszázados küzdelméről. Végezetül megemlítette: „Méltóságod meg fog