Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

FŐISPÁNOK BORSOD VÁRMEGYÉBEN ÉS MISKOLCON - A címadományozás története, a főispánság „gyakorlása"

badelvű pártiság híve, így Vay Elemér a kormánypárt elképzeléseinek megyei érvényesítésében csak pont azon a bizonyos „i"-betűn. A Szabadelvű Párt bukásáig, 1905-ig Tisza Kálmán miniszterelnököt rövid ideig Szapáry Gyula, majd Wekerle Sándor követte. (A politikai egyetértés jeleként Wekerlét Miskolc 1894-ben díszpolgárává fogadta.) Amikor Vay Elemér beiktatására sor került, Bánffy Dezső a miniszterelnök, s a honfoglalás ezer éves évfordulójának zavartalan megünneplését elősegítendő, a pártok felfüggesztették egy időre az egymás ellen folytatott politikai hadjáratot. A millennium megünneplése, a megyei önállóság megtartása, a szabadelvűség gyakorlati érvényesítése a székfoglaló beszéd alábbi részletéből is jól érzékelhető. „Ez évben a midőn alkotmányos létünk ezredik évét ünnepeljük, bátran elmondhatjuk, hogy a vármegyék, melyek ős időktől fogva a közigazgatást vezették, s különböző időkben, a különböző jogi felfogások alatt, néha több, néha kevesebb hatáskörrel, de mindig belátás és tapasztalattal, alapjaik nagy részében még ma is ugyanazok, bátran elmondhatjuk, hogy a megyék a magyar államnak oly szervi részei, melyek a fejlődés és az új eszmék terjeszkedése által különböző átalakulásokon átmehetnek ugyan, de a rendszer mint olyan, mely magyar természetünknek, felfogásunknak, szabadságszeretetünknek a legjobban megfelel, alapjaiban meg kell hogy maradjon. - S ha kutatom annak az okát, hogy mi kölcsönözte neki az erőt, a szívósságot, hogy túlélje az európai nagy változásokat, hogy túlélje a hazánkban annyiszor elő fordult nagy rázkódásokat, s hogy a XIX. század új eszméivel szemben is biztosítani tudta magának a megélhetést, úgy azon meggyőződésre kell jutnom, miszerint annak más oka nem lehet, mint az, hogy a megye közönbáró Vay Elemér, 1896. sége mindig együtt működött, együtt dolgozott annak tisztviselőivel, annak tisztikarával, hogy őket munkára, szorgalomra buzdítva, tapasztalataival, tanácsaival támogatta. S nagyon óhajtandó, hogy továbbra is úgy maradjon, sőt ma már talán szükséges, hogy az fokozottabb mértékben történjék, mert csak így lehet tiszta képünk közigazgatásunk állapotáról, csak így eszközölhetünk ott ahol szükséges gyökeres javítást, csak úgy lehet megyénkben is közigazgatásunk igazán jó, ha a megye igen tisztelt közönsége velem, s a tisztikarral együtt fárad, együtt munkálkodik, s nem vonja el szellemi segítségét onnan, a hol arra szükség mutatkozik." A megye biztosította a főispánt, hogy „mi ezért hálával leszünk, és pártkülönbség nélkül teljes erővel támogatni fogjuk törvényes intéz-