Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

A GYŐRI KAPU TÖRTÉNETE - A Győri kapu (volt Sváb sor) ipari üzemei és épületei, lakótelepei a térképek tükrében, I.

A gépház épülete a vízhűtő toronnyal, 1938. lackgyár Rt. Sajószentpéteren üzemelt. A miskolci öntöttüveggyár üzemszerkezetét és háború évei alatt is megőrizte. 1945 elején 54 munkást foglalkoztatott. A háborús károk felszámolása, az újjáépítés során elképzelhetetlen mennyiségű táblaüvegre volt szükség, ezért a munkáslétszámot folyamatosan növelni kellett. 1949-1950-re az üveggyár a MÁV Járműjavító műhely, a Miskolci Villamossági Rt. és a Magyar Acélsodrony Drótművek és Kötélgyár Rt. után a negyedik legnagyobb, legtöbb munkást foglalkoztató üzeme lett Miskolcnak. 1949-ben, amikor sor került az üzemek államosítására, illetve átszervezésére, a Tatár utcai részvénytársaságból Miskolci Üveggyár Nemzeti Vállalat lett, s ezzel együtt jogosultsága kiterjedt mindenfajta üvegtermék és üvegáru előállítására. A háború okozta károk felszámolása, majd az első hároméves terv célkitűzéseinek megvalósítása felgyorsította a termelést, a „munkatempót". A hivatalos levelek fejcímén megjelenik a jelszó: „Rohammunkára épületüvegért!" Ennek szegődik szolgálatába a helyi sajtó, írásai eredményre serkentenek, a hibákat, lassúságot könyörtelenül kipellengérezik. 1947-ben a miskolci üveggyár az 1938-as termelést már 300 százalékkal teljesítette túl. 1948-ban arról olvashatunk, hogy Közép-Európában egyedül a miskolci üveggyár önt színes üveget. 1951-1954 között az „élesség" hiánya és a laza munkafegyelem miatt bírálják az üveggyárat, s a személyi változások után 1957-ben megjelenik az új termék, a kristályos műkő. Először 1962-ben vetődött fel az üveggyár megszüntetésének szükségessége.