Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

A GYŐRI KAPU TÖRTÉNETE - A Győri kapu (volt Sváb sor) ipari üzemei és épületei, lakótelepei a térképek tükrében, I.

termékeket állítottak elő.) 1932 végén a gyár leállt, „amint ismeretes - szólt a Reggeli Hírlap tudósítása - a néhai Guttmann-gyár, Miskolc legnagyobb ipartelep 1932-ben felszámolt. A gyár legnagyobb hitelezője a Pénzintézeti Központ volt, amely az utolsó évek folyamán több, mint 800.000 pengős kölcsönt folyósított a Guttmanncég számára, s ebből még ma is fennáll 550 ezer pengő követelés. A cég vagyonát zár alá helyezték, a zárgondnok pedig a versenytárgyalás útján egy debreceni tőkéscsoportnak adta bérbe egy esztendőre a telepet. A debreceni tőkéscsoport Mátrai Textilipar cím alatt, mint korlátolt felelősségű társaság, megkezdte a munkát. Jaich Walter igazgató vezetése alatt 52 munkással kezdték meg a gyár szövőüzemét." A gyáralapító - aki 1883-ben Eperjesen született, s több csehországi és németországi üzemben dolgozott 1911, tehát Miskolcra érkezése, s itteni vállalkozása, üzeme beindítása előtt - ezt a krízishelyzetet nem tudta elviselni. Még az olasz érdekeltség érvényesülés előtt lemondott és Budapestre költözött. 1933-ban tért vissza azzal a szándékkal, hogy a Mátrai Textilipar Kft. alkalmazásában dolgozik, de erre nem került sor, váratlanul meghalt, Miskolcon temették el. 1934 egyik fagyos februári éjszakája aztán végső pontot tett, végleg lezárta a textilgyár, s a még itt dolgozó munkások ügyét. Február 3-ról 4-re virradó éjjel tűz ütött ki a telepen. A gyár egész éjjel és másnap délelőtt égett. A miskolci és vasgyári tűzoltók, s a segíteni kivonuló üveggyári munkások tétlenül nézték a pusztulást. Egyszerűen nem volt víz a közelben. A gyár két nagy műhelyterme s egy raktára kapott helyet abban az épületben, ahol a tűz keletkezett. Akkor derült ki, hogy a nagy csarnokok kátránypapírral fedett deszkatetővel voltak ellátva, s a csarnokoknak nem volt padlásterük, tehát oltóvíz esetén sem tudták volna a gépek, a raktárkészlet és az épületek jelentős részének leégését megakadályozni. A gyárnak valójában három üzeme, üzemrésze volt, a fonoda, a szövődé és a kötöde. Ezek közül az előző kettő teljesen megsemmisült, s a kötöde helyreállítására, a munka beindítására sem volt lehetőség. A gyár pusztulása, s a házhelyosztások 1920-tól változó, sokszor átalakuló elképzelése így végre összetalálkozott. 1936 végén hozzákezdtek a Guttmann gyár egykori területének felparcellázásához. 1937-ben pedig a budapesti Pénzintézeti Központ kölcsöntámogatásával elkezdődött Miskolc egyik legnagyobb üzeme helyének beépítése. A „kötszövőgyár" így véglegesen eltűnt Miskolc város térképéről. IRODALOM Dobrossy István: Miskolc társadalmának átalakulása, az ipar és a kereskedelem szerkezete 1929-1949 között. B.-A.-Z. Megyei Levéltár Évkönyve, VII. 1994. 253-292. Kiss Lajos: Szövőgyár Miskolcon. Szabadság, 1900. július 14. és augusztus 18. Sz. n.: A gazdasági válság nehézségekbe sodorta a Miskolci Textilipar Rt.-ot. Reggeli Hírlap, 1928. II. 15. Sz. n.: Mikszáth főispán akciója lehetővé tette a miskolci textilgyár megindítását. Reggeli Hírlap, 1930. IV. 25. Lőcsei Elemér: Közgazdasági dráma 1911-től 1932-ig. Reggeli Hírlap, 1932. III. 23. Sz. n.: A Textilgyár pusztulása. Reggeli Hírlap, 1934. II. 4. Sz. n.: A miskolci textilgyár tragédiája. Reggeli Hírlap, 1934. II. 27. Sz. n.: Százezer pengős építkezési munka indul tavasszal a Guttmann gyár helyén. Reggeli Hírlap, 1936. X. 8. FORRÁSOK B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1906. 3202/1924. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1906. 1103/1928. B.-A.-Z. m. Lt. VII-1/d. CT. 762. B.-A.-Z. m. Lt. VII-1/d. CE. 1562.