Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

A GYŐRI KAPU TÖRTÉNETE - A Győri kapu (volt Sváb sor) ipari üzemei és épületei, lakótelepei a térképek tükrében, I.

Sörgyár a Kertész soron és a Kőporoson A miskolci serfőzés vagy sörgyártás története a 18. század elejére vezethető vissza. A diósgyőri koronauradalomnak Miskolc, a tapolcai apátságnak pedig az akkori Mindszent község területén volt serháza és kimérési, korcsmáztatási joga. Az uradalmi serház épülete - igaz megváltozott formában és funkcióval - napjainkig megmaradt. A Herman Ottó Gimnázium mai étkezője adott helyet az egykori serfőzőnek. A műhelyt a 19. század 70-es éveitől hosszabb-rövidebb ideig többen is bérelték. 1883-at megelőzően Zurich János bérlő nevét ismerjük. Lakása a Győri kapuban volt, az akkori Kertész sor (ma: Herman Ottó u.) és a Tizenhárom város utca (ma: Bársony J. u.) találkozásánál. (Azonosításul szolgál, hogy a későbbi Thököly u. keleti oldalán az árvaház épületegyüttese helyezkedett el, míg nyugati oldalán, a Kertész sor 2. számmal jelzett, hasonlóan nagykiterjedésű telken állt Zurich János „sergyáros" háza.) 1883-ból ismerjük azt a kérvényt, amelyet Zurich János nyújtott be a városi iparhatósághoz. Ebben azt kéri, hogy saját telkén, a háza mellett sergyártásra ipartelepet létesíthessen. Mellékelte a tervezett építmény részletes rajzát, s megjegyezte, hogy „a szomszédos telkeken épület nem létezik, s a gyártás következtében kellemetlen bűz nem támad, sőt ép ellenkezőleg a mellék terményül nyert maláta a legkellemesebb, s az egészségre jótékonyan ható szaggal bír, a miért gyógyszerül is használtatik." A helyszíni tárgyaláson senki nem ellenezte az építkezést, így jegyzőkönyvben rögzítették, hogy a serfőzde „a szomszéd épületektől és különösen a város tulajdonát képező ápolda délnyugati sarkától 40, illetve 50 méternyire, s eszerint oly távolságon állana fenn, hogy arról a szomszédokra nézve bár mely tekintetben is kellemetlenség vagy kár nem háramolhat." Az engedélyt így kiadták, de az előírásból kitűnik, hogy a környék még nem beépített, a város mezőgazdaságilag művelt határának számít, s a Kertészsor elnevezés is arra utal, hogy a környéken ilyen foglalkozást űzők kis házai voltak a kertek, kertészetek mellett. Zürich mestert az iparhatóság arra utasította, hogy „a telek éjszak keleti részén lévő felhagyott üvegházat" bővítse ki, s építsen mellé egy 6,5x9,5 méter alapterületű „tüzelős kamrá"-t és „faszin"-t, a tüzelőkamra mellett, abból kimagasló 9 méter magas, szikrafogóval ellátott téglakéményt kellett még építtetnie. Ez volt tehát, s így nézett ki a serfőző épület. A serház elkészültéről nem szólnak feljegyzések, de teljesítményét, működési körülményeit a Kereskedelmi és Iparkamara rögzítette. Eszerint 1884-ben, március vége és június vége között 124 q árpából és 180 kg komlóból 536 hl sört főztek. A feljegyzések szerint a malátát nem helyben készítették, hanem Kassáról és Pozsonyból hozatták. Ebben az időszakban az üzem 3 serfőző munkást foglalkoztatott. Néhány év múlva a termelés akadozásáról olvashatunk híreket, 1889-ben pedig már egész évben állt az üzem. Valószínű, nem a kereslet hiányáról lehetett szó,