Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

A GYŐRI KAPU TÖRTÉNETE - A Győri kapu (volt Sváb sor) ipari üzemei és épületei, lakótelepei a térképek tükrében, I.

Alsó-király malom a Vízközben Az alsó malom a diósgyőri koronauradalom összeírásaiban 1783-ban tűnik fel úgy, hogy az épületről először olvashatunk részletes leírást. Ekkor állapotát jónak minősítették. A három köves lisztörlő malom hossza 12 öl, azaz 21,5 m, szélessége 6 2/6 öl, azaz 11,4 m, magassága pedig 3 1 / 2 öl, vagyis 6,8 méter. Az épületet elképzelhetjük az alábbi adatokból. 6 ablaka van, ezek részben ólom, részben fa keretben vannak elhelyezve. A molnárnak két szobája van, ezek téglapadlósak, bennük két kályha. A malomépület 6 ajtaja vasráccsal van ellátva. A padlás elfogadható, itt helyezik el a gabonatárló ládákat. (Az öszszeírás négyet vett számba.) A malomhoz két gyaloghíd vezet, s a közelben van egy zúgó, vagy zsilip is. A zsilip fölött egy kis kalló (törő) malom működik. A fél évszázaddal későbbi leírás" szolgáltat néhány új és érdekes adatot. Eszerint a malom bejáratához az utcánál lépcső vezet lefelé. Az épület jó kőanyagból, szilárdan megépített, s minden szükséges felszereléssel (gépekkel) ellátott. A malom folytatásában áll egy lakóépület, amelyet fazsindely fed és jó állapotban van. Két szoba-konyhás, fa- és téglapadozatos, két és négyszárnyú ablakkal, vasráccsal van ellátva. A szobák famennyezetesek., szükséges bútorokkal felszereltek. A ház udvarát - ahol a segéd szobája van, s ahonnan jól tud közlekedni a malomhoz - deszkakerítés övezi. A malmot pontosan megjelöli az 1817-ben készült Domby-féle térkép. Az uradalmi objektumnak ez az egyetlen térképi ábrázolása. Külső formájáról pedig az 1832 —1833-as összeírás melléklete árulkodik. Az 1878-as árvíz során a Szinva árkon ez volt a harmadik malom, amely akadályozta a víztömeg levonulását. A zeg-zúgos Vízközben nem is tudták pontosan felmérni a pusztulás nagyságát. (A leírások csak a belváros fontosabb, ismertebb részeire vonatkoznak.) A személyi veszteségekről csupán a Felsővárosi Szent Anna egyházközség halotti anyakönyve tudósít. 1878. augusztus 31-i bejegyzéssel 11 nevet tüntettek fel „árvízbe fúlva meghaltak" bejegyzéssel. Egy másik bejegyzés szerint: „Ugyan e napon számosan haltak még el az éjfélkor kezdődött árvízben, de mivel a halottak majd a város majorjába, majd a Kálvária helyiségébe vitettek elsírolás ideéig - s nem tudni bizton az eltorzulás miatt a személyazonosságát, azért névszerint bé nem vezethetők, csak amint később a rokonok jelentkeznek az elveszteket bejegyezni." (Ez később meg is történt, s 13 esetet jegyeztek úgy, hogy a halál oka: árvíz. Tehát a felsővárosban, amely ekkor még meglehetősen „laza" település volt, 24 áldozatot követelt az árvíz. Erre is emlékeztet a Szent Anna téren az árvízi emlékmű, amelyet Rétay Kálmán felsőmiskolci plébános kezdeményezésére készített Gárdus István miskolci szobrász, s Hodobay Sándor polgármester emlékbeszéde után lepleztek le a félévszázados évfordulón, 1925. augusztus 31én.) Az árvizet követően egyszer fordul elő a malom neve, s érthetően a Szinva-szabályozással