Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

FŐISPÁNOK BORSOD VÁRMEGYÉBEN ÉS MISKOLCON - A címadományozás története, a főispánság „gyakorlása"

termében összegyülekezvén, díszmagyar öltözetben együttesen induljanak Alsó-Zsolcára, s onnan főispánunkat a megye székházába ünnepélyesen bekísérjék." Vay Béla ekkor megfogalmazott gondolataihoz 22 éven keresztül tartotta magát. Ez a gondolat pedig az volt, hogy a főispánságot csak egyféleképpen lehet felfogni, s ennek megfelelően dolgozni, ez pedig nem más, mint érvényre juttatni: „a főispánság egy összekötő kapocs a felelős magyar kormány és az autonómiával bíró vármegye között". A beiktatáson a köszöntőt Lévay József főjegyző mondta, s Horváth Lajos a város országgyűlési képviselője is méltató gondolatokat fogalmazott meg. A Lévay által mondottakból irodalmi stílusa miatt is érdemes néhány sort kiemelni: „. . . Hármas érez borítsa a férfiúi mellét, ki napjainkban a közügyek élére áll. Sebeket láthat enyhítő balzsam nélkül, áldozatot méltánylás nélkül s erényt és bölcsességet a kárhoztatás tövis koszorúival. Mert nem oly időt élünk, melyben a hazafiúi hűség hangya szorgalommal folytonos, háborítatlan munkássággal hordhatná homokszemeit a nemzeti nagyság épületéhez. A Szenvedély lángjai magasan csapkodnak körültünk a megfontolás felett. Nemzeti létünk alapjait s oszlopait rengetjük, félő, nehogy mint a vak Sámson, magunkra döntsük az épület hatalmas boltíveit. - A viszonyok ekként ismert nehézségeinek daczára is teljes bizalommal üdvözöljük méltóságodat megyénk kormányán. Meg vagyunk győződve, hogy munkabíró ereje, tiszta honszeretete s bölcs belátása és tapintata mindig meg fogja találni a legalkalmasabb eszközöket, s módokat, melyek által törekvésünk a közös czélra: hazánk és megyénk javára irányoztassék. És ez annál könnyebb lesz, mert hiszen méltóságodban olyan kormányzót tisztelünk, a kit nemcsak a hivatalos élet hideg szálai, hanem a gyermeki emlékezés és ragaszkodás kötelékei csatolnak megyénkhez. Ismeri helyzetünket, árny és fényoldalunkat, s ha buzgó tevékenységével eddig is áldásosán működött sorainkban, most, hogy soraink élén áll, bennünket annál dúsabb siker kecsegtet." Vay Béla főispánságához mind a vármegye, mind pedig Miskolc esetében kiemelkedő egyéniségek társultak. Melczer Gyula megyei alispánsága, vagy Lévay József főjegyzősége éppúgy eredményes tevékeny korszakot jelöl, mint Miskolcon Losonczi Farkas Károly és Soltész Nagy Kálmán polgármestersége. A város és a megye kiegyensúlyozott, jó kapcsolatáról ennek ellenére sem beszélhetünk. Miskolc 1873-ban elindította harcát önállósága elnyeréséért. Ennek egyik alapvető lépése volt földesúri függőségének felszámolása, megváltása mindazon objektumoknak és jogoknak, amelyek a diósgyőri koronauradalomhoz kötötték. (Ez 1876-1877-re valósult meg.) Az 1878. évi nagy árvíz, bár már Soltész Nagy Kálmán polgármesterségéhez (18781901) kapcsolódik, mégsem csak a város ügye volt. Miskolc első városrendezési, illetve városszabályozási tervének elkészítése 1894-ben egybeesett a főispán váltással, Vay Béla távozásával. A millenniumra készülés jegyében már ütközik a nemesi mentalitást képviselő vármegye és a polgárosodás útját választó város, s természetesen ütköznek a függetlenségi és 48-as gondolatok képviselői a liberalizmus, a szabadelvűség megfogalmazóival, képviselőivel. Vay Béla érdemeit, munkásságát - ahogyan édesapja esetében is - Lévay József a kortárs, a közvetlen munkatárs látta és értékelte helyesen. O fogalmazta meg, hogy több, mint két évtizedes korszakában „nem mutathatunk ugyan nagyszerű alkotásokra, melyeket feltornyosult akadályokkal küzdve létesített, de nem mutatha-