Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

A GYŐRI KAPU TÖRTÉNETE - A Tizes-honvéd (volt Serház) utca épületei

Felsőmiskolci Műkedvelő Önképző és Dalköre (Szent István u. 4.) A miskolci civil szerveződések, társas körök között 1913-ban, az akkori felsővárosi római katolikus plébánia területén alakult meg a „Felsőmiskolci Műkedvelők Önképző és Dalköre". Tagjai lehettek a diósgyőri vasgyár alkalmazottai, de a város belső részén lakó munkások, kisiparosok és „más alsóbb osztályokhoz tartozó polgárok." A kör megalakulásáról a Katolikus Egyházi Tudósító az alábbiakat adta hírül: „Üdvös mozgalom indult meg a felső városrészben az iparosok és munkások között az irányban, hogy egyesületté szervezkedve dalkör-, zenekar és műkedvelői osztállyal bíró kört alakítanak. A tagok a maguk lelki nemesítése, művelése végett igénybe veszik a Kath. Olvasókör jól felszerelt könyvtárát, a kellő hanganyaggal rendelkezők közül dalkört alakítanak, zenekart szerveznek, a szív vidámítása, az Isten dicsőítése, a kegyelet lerovása és esetleg jótékony célra való közreműködés céljából is, további műkedvelői előadásokat rendeznek. Az iszákosság, a kártya s más ártalmas szenvedélyek ellen egész erővel a legjobb akarattal felveszik a küzdelmet. Az új kör folyó évi február hó 19-én alakult meg. Tiszteletbeli elnöke Póta László kán tor-tani tó. ... A tagok évi 6 korona tagsági díjat fizetnek, s egyelőre a hitközség elnökségének engedélyéből a róm. kath. iskola egyik tantermében tartják összejöveteleiket. Védnökökül a kör felkérte Rétay Kálmán plébánost, Knaute Rezső hitközségi főgondnokot és Mikulecz János dr. gyári orvost." Másfél évtizeden keresztül működtek a kör szakosztályai az iskolaépületben, majd egy bérelt szobában. Ebben kétségkívül szerepet kaptak a háború évei, majd az azt követő időszak, amikor a város gazdasági-kereskedelmi talpra állítása volt a legfontosabb feladat. A bethleni konszolidáció időszakában 1928-at írtunk, amikor a Reggeli Hírlap tudatta, hogy a dal- és önképzőkör életében új fejlődés indul, új szakasz kezdődik. A kormány új kultúrház felépítésének lehetőségét biztosította Miskolc számára, ezzel is kifejezésre juttatva, hogy mennyire fontos számára a magyar munkásság művelődésének ügye, a munkásság beilleszkedése a polgári társadalomba. A dalkör új székházépítését a Hodobay Sándor polgármester vezette város azzal segítette, hogy az akkori Szent István úton (ma: Nagyváthy J. u.) ingyen telket biztosított. Számos üzem és vállalat ajánlotta fel anyagi támogatását és közvetlen segítségét. A népjóléti és kereskedelmi minisztériumok részben természetben, másrészt készpénzben 150 millió korona támogatást nyújtottak. A földművelési minisztérium terhére - ez volt Bethlen István segítsége újabb 250 millió korona segély átutalásáról intézkedtek. (Ezt az összeget 17 500-zal kell elosztani, s ez adja meg az új, ekkor életbelépő pengő nagyságrendjét. Az új magyar pénz értéke a dollárhoz 2,5:1 arányban viszonyult, tehát 2,5 P = 1 dollár.) Az arányok később rohamosan változtak, s - természetesen - a pengő hátrányára.)