Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

A GYŐRI KAPU TÖRTÉNETE - A Tizes-honvéd (volt Serház) utca épületei

dezési elképzeléseket, s új családi házakat kívánnak építeni a teret környező utcákban. 1905-ben kezdődött, de még 1921-ben is foglalkoztatta a város vezetőit, főleg pedig az ott lakókat a közlekedés normalizálása. A Szent Anna térről nemcsak a villamos, hanem az erdei kisvasút is komoly forgalmat bonyolított le. A környéken lakók a város közgyűlésének és a polgármesternek 1914-ben erről a következő panaszos levelet írták: „A Bodóhegyről, valamint a város felső része fölötti dombokról lefutó csapadékvizek legnagyobb része a Győri kapuban tátongó, széles, nyílt árok csekély esésű és egyenetlen talajú medrében futna le. Mivel azonban az árok medre egyenetlen, tele a víz lefolyását gátló kavicsokkal, kövekkel, kiemelkedésekkel, fákkal, füvekkel és dudvákkal, s mert az árok sok helyt túlságosan ellaposodik, a vizek teljesen soha nem vezetődnek le benne, hanem nagy része visszamarad, bűzös tócsákat képezve a Győri kapu és a Bársony János utca vonalain. A hetekig, sőt hónapokig lefolyást nem találó állóvíz megnyálkásodik és igazi tenyésztőhelyévé válik a legveszedelmesebb miazmáknak, fertőző bacillusoknak, megfertőzve egy 8-10 000 lakosságú városrésznek levegőjét, oly városrésznek ahol tömegesen vannak iskolák, óvodák és emberbaráti intézmények. A nyári hónapokban valóságos dögletes bűzzel tölti meg a levegőt a nyílt árok bűzös vize. Ezen állapoton segítenie a városi főuraknak elsőrendű kötelességük, mert egy népes városrész lakossága állandóan a legnagyobb veszedelemnek van kitéve." A levél további része a közlekedés, az idegenforgalom problémáiról, Nagy-Miskolc „felelősségéről" szól: „A széles és nyílt árok igen tekintélyes részét foglalja el a Győri kapunak, tehát annak az útvonalnak, amely a rajta lebonyolódó személy- és kocsiforgalmat tekintve legalábbis a második helyet foglalja el, tehát egyike a város legfontosabb ereinek. Fokozza az útvonal fontosságát, és a helyzet veszedelmességét azon tény, hogy egyúttal rajta, éppen az árok legveszedelmesebb részén fut végig a villamos sín. A Vöröstemplomi főmegállóhely körüli téren a mindennapi közlekedés gyalog és kocsival egyaránt meg van nehezítve, főként a Bársony János utczai oldalon, sőt a mellette lévő gyaloghídnál azelőtt oly forgalmas és mindenkor szükséges kocsiátjáró valósággal megközelíthetetlen kocsikkal. Az árok e helyt annyira el van szélesedve és a villamos sínek töltése folytán mélyülve, hogy a négy oldalról jövő kocsik minden egyes alkalommal nagy veszedelemnek vannak kitéve, vagy nagy kerülőt kénytelenek tenni. De legsúlyosabb a helyzet esőzés, vagy zápor után. A hegyekről és dombokról sokfelől lezúduló víz tömege nem megy mindenütt az árokba, hanem ellepi a Győri kapu és a Bársony János utczák mellékközeit és átjáróit és ilyenkor a gyalogközlekedés vagy szünetelni kénytelen, vagy nagy kárral, fáradsággal s a kerülés időveszteségével bonyolítható le. Sőt még a góczpont: a villamos főállomás is majdnem teljesen megközelíthetetlen ilyenkor a négyfelől jövő vizek miatt, annyira el van öntve körös-körül, sőt éppen a villamosállomás le- és felszállóhelye legtöbbnyire bokán felől érő vízben szokott állani hosszabb eső, vagy kiadósabb zápor után. Vajon megtűrhető-e ily állapot, mely a közrenddel a legnagyobb ellentétben van? A városnak azon részén, amelyhez az árok végighúzódik és valósággal éktelenkedik, - bonyolódik le városunk idegen- és turistaforgalmának jelentős része. És ez a városrész jóformán a legnagyobb és legelképzelhetetlenebb rendezetlenségben sínylődik ma is. Éppen ott, ahol a villamos főállomás van, a legelhanyagoltabb,