Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

FŐISPÁNOK BORSOD VÁRMEGYÉBEN ÉS MISKOLCON - A címadományozás története, a főispánság „gyakorlása"

Vay Béla (1832-1910) báró Vay Béla, 1896. Az alsózsolcai születésű Vay Béla - a szülői kapcsolatok és tekintély eredményeként - magántanulóként szülőfalujában érettségizett le, majd a fővárosba került, ahol jogi tanulmányokat kezdett. A szabadságharc kitörése is itt találta, s természetes volt, hogy önkéntes nemzetőrnek jelentkezett. A hadi események során többször visszatért szülőfalujába, s Mészáros Lázár tábornok mellett - tiszti futárként - részt vett a szikszói ütközetben. Elkerülte a számonkérést és megtorlást, s az 1850-es évek elején beutazhatta Európát. 1854-ben nősült meg, felesége Teleki Zsófia grófnő lett. Házasságukból négy gyermek született, s az egyedüli fiú, Elemér két ciklus országgyűlési képviselőség után követte őt Borsod vármegye főispáni székében. Vay Béla politikai szereplése 1861-ben indult, amikor először választották a szirmabesenyői választókerületből országgyűlési képviselőnek. Ugyanez megismétlődött 1868-ban is. Ezt követte 1872. május 15-én a főispáni megbízatása, illetve a megyei közgyűlés előtt az eskütétel és székfoglaló beszéde, június 17-én. A felkérés és beiktatás megszokott protokollja most is érvényesült, erről a megyei dokumentumok az alábbiak szerint vallanak: „Hogy legközelebb kinevezett új főispánunk, Vay Béla O méltósága, kit egyelőre is régi rokonszenv és remény kifejezésével üdvözlünk, kormányzói székét közöttünk hagyományos ünnepélyességgel minél előbb elfoglalhassa, e végett O méltóságának is belenyugovasával folyó évi június hó 17-ére rendkívüli közgyűlés tűzetik ki, s alispánunk vezérlete alatt egy számos tagból álló tekintélyes küldöttség neveztetik a végett, hogy a mondott közgyűlés reggelén 8 órakor a megyeháza nagy