Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

A GYŐRI KAPU TÖRTÉNETE - A Tizes-honvéd (volt Serház) utca épületei

A Tizes-honvéd köz nyugati épületének homlokzata, 1997. donába, majd a háború után állami tulajdonba, s a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat „fennhatósága" alá kerültek. Ez tehát a Speyer-kölcsönből épített két városi bérház rövid „sikertörténete". A bérházak építéstörténete pedig a következő. Városrendezési (útvonal kügazítási) céllal a város már 1910-ben megvásárolta a Serház u. akkori 25-27. és 29. számokkal jelzett telkeit. A beépíthető telkek tehát másfél évtizede a város tulajdonában voltak, s így adott volt a beépítés azonnali lehetősége. A két bérházat úgy kellett elhelyezni, hogy közöttük a Serház utcából új utca megnyitására nyíljon lehetőség, megszüntetve ezzel a Vízköz (utca) környéki szeg-zugokat, amelyek ebben a térségben szigetszerű beépítéseket hoztak létre, alakítottak ki úgy, hogy a Szent Anna templom előtti térből nyíló (vagy nyitandó) utcák forgalmát a villamos közlekedés megteremtésétől kikerülhetetlenül zavarták. A városi kölcsönök felhasználását a belügyminiszter engedélyezte, így Hodobay Sándor polgármesternek (1920-1935) a beruházásokkal kapcsolatban egyeztetésekre volt szüksége. A Serház u. 1. sz. bérház építési költségeit 882 490 250 korona összeggel, míg a Serház u. 2. sz. épület költségeit 1 386 718 750 korona összeggel hagyták jóvá. (A korona-pengő váltáskor 1927ben 1 P = 18 600 Korona.)