Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

A GYŐRI KAPU TÖRTÉNETE - A Tizes-honvéd (volt Serház) utca épületei

red harcait, a fontosabb események kronológiáját örökítette meg. Ez a táblaavatás május 6-án, az ezred napján volt, s ekkortól hivatalosan is megváltozott az utca neve. A Serház utcát 1928-tól nevezzük Tizes-honvéd utcának. Harmadik ezredünkre, a 34-es bakákra Borsod és Abaúj határán állítottak emléket. (A kiterjesztett szárnyú Turul madarat néhány éve állította helyre az azóta elhunyt Pócsik István szikszói művész.) A miskolci 65-ösökre szintén a Rudolf-laktanya előtt felállított szobor emlékeztet. A monumentális emlékművet 1932. október 30-án avatták fel, s ekkor változott meg a Laktanya utca Hatvanötösök utcájára. (Mindkét emlékmű, tehát a 10-es és 65-ös szobor a Gömöri felüljáró építésekor került el eredeti helyéről, s azóta - mások társaságában - a Hősök temetőjében található.) A 10-es honvédek eseményekben gazdag, de még meg nem írt története, s legnagyobb harci cselekményük, a magyarosi csata 80. évfordulója indokolja, hogy kissé elidőztünk hadtörténeti emlékeik, városi emlékeink között. Amikor 1928-ban táblát avattak a laktanyabejárat falán, már nem az eredeti, 19. századi állapotot őrzi homlokzat nézett az utcára. 1926-ban elkészült az épület emeletráépítési terve. Csáki István volt a tervező, a megrendelő a magyar királyi belügyminisztérium, s a leendő hasznosító, a „miskolci VII. számú csendőr kerületi parancsnokság". Az eredeti terveket sajnos nem ismerjük, mert azt Miskolc város tanácsától, illetve polgármesterétől a csendőrkapitányság visszakérte. (Csupán annyit tudunk, hogy az írásos anyagnak 18 db tervmelléklete volt.) Az épület történetéhez tartozik, hogy az első világháború, illetve a honvédség átszervezése után már nem használták laktanyának, s mert a város tulajdonába volt, így hasznosításáról vagy értékesítéséről is a városnak kellett gondoskodni. Először 1923 elején hirdették meg eladását, s ez vezetett ahhoz, hogy továbbra is a város tulajdonában maradva, de a belügyrrűnisztérium támogatásával megtörtént az emeletráépítés és felújítás, birtokba vette a csendőrparancsnokság. A második világháborút követően új funkciót kapott az épület. A Miskolc Járási Rendőrkapitányság kapott itt helyet, de már 1946 júniusában felvetődött, hogy az épületben kéne elhelyeznek a bányászképző szakiskolát. Ezt követően összeállt az első hároméves terv 1947-1949 között megvalósítandó városi terve, de ebbe már nem kerültek be az épülettel kapcsolatos korábbi elképzelések. Az ezt követő első ötéves terv (1950-1953) feladatai között az akkor „Felsővárosinak nevezett térségben hasonlóan nem szerepeltek a volt laktanyával kapcsolatos felújítások, vagy esetleges funkcióváltás tervei. Az épület átalakításához jó három és fél évtized múlva, 1987-1989-ben kezdtek, de közel fél évtized volt szükséges ahhoz, hogy eldőljön milyen intézmény igényeinek megfelelően kell átalakítani. A 20. század második felében a miskolci 10es honvédek laktanyája helyet adott a rendőrségnek, használták honvéd továbbképzésre, laktanyaként használta az államvédelmi hatóság (ÁVH), majd karhatalmi, 1957 elejétől 1980-ig járási és megyei munkásőr parancsnokság működött falai között. Itt működött az MSZMP megyei oktatási igazgatósága. 1964-ben már itt működött, s 1989-ben a rendszerváltást követően, jogutód nélkül megszűnt. Volt olyan elképzelés is, hogy a megyei bíróság kapja meg. Ezt követően született a végleges döntés, hogy a Városház térről kiköltöző Herman Ottó Gimnáziumnak ad helyet. Az épület áttervezését és építését ennek megfelelően kellett végrehajtani.