Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

A GYŐRI KAPU TÖRTÉNETE - A Hunyadi utca épületei

rí ff U'rTC'H-i'ioo — — , A') Ko lez ^i9i&Jfbr 45</ gép-elrendez?/ feHv nlclr^nel Ai volt Jfnei-Pèlea/sr-/ la A kaptafa- és faárugyár terve, 1918. i Ï Ï rülményei között is valóságos gyárüzemnek számít. Amitől a környékbeliek éppen úgy tartottak, mint a tulajdonos, 1921-ben bekövetkezett: a gyárat ismét tűzvész pusztította. Az ezt követő műszaki leírásból megtudjuk, hogy „a Hunyadi u. 57. és 59. sz. alatt emberemlékezet óta mindig gyár volt. Előbb a két telek és a rajta lévő épületek egy tulajdonoséi voltak és a tulajdonjog csak később tagolódott szét. Innen van az a különös helyzet, hogy az 57. és 59. számú épületnek közös faluk volt, sőt az 57. számú ház udvaráról nyíló gyáriroda az 59. számú épületben van/' A tűz az 59. sz. épület padlásán ütött ki, ahol asztalosműhely üzemelt, s innen átterjedt az összeépített részek fedélzetére. A gyár nagyobb, a gépek jelentősebb része leégett, a másik épület az ún. kaptafagyár viszonylag épségben vészelte át a katasztrófát. 1922 végére az üzem jelentős részét sikerült helyreállítani. A működés feltétele az volt, illetve a város csak olyan körülmények között járult hozzá a gyár újraindításához, hogy Reiner garantálta, üzeme nem fogja akadályozni a városrendezési terv megvalósítását. Amennyiben sor kerül az utcarendezésre, úgy Reinernek három hónap alatt le kellett bontania a gyártelep építményeit, s üres, ún „puszta" telket kellett volna átadnia a városnak. Erre nem került sor, mert az utcarendezés valóban késlekedett, másrészt 1928-ban a cégvezető és tulajdonos meghalt. A gyárat özvegye fele részben, míg egyik fia szintén fele részben jegyezhette tovább, mint cégtulajdonos. Ekkor azonban a nagy család számos tagjának már a Széchenyi utcán volt lakása. (Az özvegyé, s még 3 kiskorú gyereké a Széchenyi 72. sz. alatt.) Ez a