Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 4. (Miskolc, 1997)

A GYŐRI KAPU TÖRTÉNETE - A Hunyadi utca épületei

Miskolci kaptafa- és faárugyár (Hunyadi u. 57-59.) Reiner Dávid 1896-ban asztalos iparigazolványt, majd 1900-ban kárpitos mesterség gyakorlására jogosító iparengedélyt szerzett Miskolcon. Mesterségét a Batthányi utcai kaptafagyárban gyakorolta, s 1918-ban vásárolta meg a Hunyadi utcán lévő üzemet. Az épületcsoport az 1850-60-as években épült, s korábban is fafeldolgozó műhelynek, az ún. Szőke-féle bútorgyárnak adott helyet, majd a Jeney-féle, hasonlóan fatermékeket, s kaptafát előállító üzem működött a két, de egymáshoz épített, tornácos házban. Az egyik épület 21 m hosszú és 8 m széles, a másik ehhez illeszkedő, de előrébbálló épület 14 m hosszú és 9 m széles volt. A két épületet tornác övezte. Az első épületben helyezkedett el a gyár kéménye, amely tömör formájával messze kimagaslott környezetéből. Az első épület 4 munkarészből (A-B-C-D) a második 1 munkatérből (É) állt. Az üzem közepén volt a gőzgép, s természetesen innen vezetett ki a gyárkémény. Ez a gép szolgáltatta a szomszédos „nyersfa gőzölőbe", majd a mellette lévő „szárító kamrába" a gőzt. A D-jelű helységben a famegmunkáló gépek álltak egymás mellett, a következő sorrendben: gyalugép, marógép, gyalugép, szalagfűrész, fúrógép és keréktalphajlító gép. A másik épület egységes belső terű volt, s itt helyezkedtek el a kaptafa előállításához szükséges gépek és berendezések. így: szalagfűrész, kaptafa-másoló gép, még egy kaptafa-másoló gép, csiszológép, másik csiszológép, kaptafa-formáló gép (ez villanyárammal működő gyalu volt?) és végül fúró, ráspolyozó (reszelő) gép. Végül is olyan műhelyről van szó, amelynek 16 db gépi berendezése, nagyobb teljesítményt, s termék-előállítást feltételez. A gyár továbbfejlesztése és működése ellen a közelben lakó tímárok tiltakozást, majd az üzem jóváhagyása után fellebbezést nyújtottak be. Ezekből a működés körülményei kirajzolódnak. Megemlítik, hogy a kaptafagyár ezen a helyen régóta létezik, s már több ízben leégett. Az elektromos gépek mellett a szándékolt gőzkazánok működtetése még tűzveszélyesebbé teszi a gyárat. A telephely épületei 50-60 évvel ezelőtt épültek, s ilyen - tervezett - nagyszabású gyár befogadására alkalmatlanok. Az ellenzők kiemelik, hogy a telephely az utca szabályozási vonalába esik, s bár a tulajdonos kötelezte magát gyárának lebontására, ezt azért tette, mert tudja, hogy „sok évtized kell még ahhoz, még Miskolcznak egyenes utczái lesznek, s ha 10 éven belül meg is kezdik a város szabályozását, előbb nem a Hunyadi utczát, hanem a vasúti állomás felé fekvő városrészt fogják rendezni". Később a Városi Tanácshoz, mint a másodfokú iparhatósághoz fellebbez hét szomszéd. Hangsúlyozzák, hogy tudomásuk szerint ez az „első magyar kaptafagyár" olyan felszereléssel rendelkezik, hogy 80-100 munkás foglalkoztatására is képes. Ez pedig már nem tekinthető kisebb méretű ipartelepnek, hanem a korabeli Miskolcon és a kor kö-