Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

„Ispotályok" és kórházak Miskolcon

lásnak mindaz, ami az Elhurcoltak és Eltűntek ügyosztályának tevékenységi köréhez tartozott. Az ügyosztály 1945. március 5-én kezdte meg tevékenységét az orosz katonai parancsnoksággal és a MÁV állomás főnökséggel munkáját összehangolva, s elsődleges célja a nagyszámban átvonuló visszatérő deportáltak zavartalan továbbutazásának biztosítása volt. A Széchenyi u. 22. sz. alatti szállodát alakították át menekült fogadóvá, de a személypályaudvaron is működött jól felszerelt egészségügyi állomás. (Volt 1945 nyaráig olyan nap, amikor naponta 400-500 ember fogadását és továbbutaztatását kellett megoldani.) Az érkező deportáltak természetesen nemcsak magyar zsidók voltak, hanem cseh, szlovák és szerb partizánok, de voltak közöttük olaszok és franciák is. Az eddig feltárt adatokból úgy tűnik, hogy Miskolcon a belvárosban teleptíett hadikórházak 1945 végén, a környező területekről 1946-ban visszavonultak. Ezek a kórházak természetesen már nem követték a frontot, hanem folyamatosan a Szovjetunió területére vitték a sebesülteket. Az iskolatörténeti feldolgozások azt sejtetik, hogy a kórházakat legkorábban az oktatási intézményekben számolták fel. (A miskolci Erzsébet Kórház tevékenysége üyen értelemben nem sorolható ide, a második világháború eseményeiről ott esik szó.) Miskolc város polgármesteri hivatalának, a mérnöki hivatalnak, majd 1951-1953 között a Miskolc városi tanács igazgatási osztályának anyagában fellelhetőek a román katonai temető helyével, későbbi sorsával kapcsolatos, részleges iratok. Eszerint a Kálvária-domb alján - a mai Herman Ottó Múzeum helyén azonosíthatóan alakították ki a román katonai temetőt. A feljegyzések és térképi melléklet alapján 357 katona Szovjet katonai temető a Kálvária-dombon, 1991