Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

Miskolc város díszpolgárai (1886-1996)

Berki Mihályné (1905-1995) 1977. december 3-án vette át Miskolc város díszpolgári oklevelét. A tanácsi határozat száma nem ismert. Az oklevél szűkre fogott szövegén, az eseményt hírül adó napi sajtón kívül - néhány visszaemlékezésen túl - 1985-ben készült kéziratos önéletrajzából ismerhetjük meg azt a borsodi parasztasszonyt, aki „az ország első női főispánjaként" hagyta emlékét az utókorra. Berki Mihályné 1905-ben született a Tiszamenti faluban, Ároktőn. Nagyszülei gazdasági cselédek, apja kubikus volt, aki „a Tiszán gályarabokra emlékeztető módon, tizedmagával, kötéllel vonszolta a tiszai homokot". Későbbi férje végigharcolta az első világháborút, sebesülten tért haza 1918-ban. 1923-ban ment férjhez, „s ha hallottam éjjel, hogy zörög a kubikos talicska, már tudtam, hogy megint nincs munka." Életének jobbrafordulását, a nagy változást a második világháború befejeződése hozta meg számára. „Ároktőn 1945. május 9-én a háború befejezésének napján harangok zúgása mellett a falu apraja-nagyja a községháza udvarán gyűlt össze a fölötti örömükben, hogy béke van. Az ott lévő férfiak között szónokot kerestek, de nem akadt aki vállalta volna. Akaratunk ellenére a nagybátyám felemelt egy asztalra és amikor a harangok zúgása megszűnt, a jelenlévő tömeg szinte egyszerre kiáltotta, beszélj!" így kezdődött egy több évtizedes, helyi és országos színterekhez kötődő politikai karrier. 1946-tól a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének lett aktivistája, 1948-ban pedig a Mezőcsáti Járás főjegyzői hivatalába nevezték ki szociális titkárnak. Még ugyanebben az évben lett főispán. „A Magyar Köztársaság országgyűlése 1948. november 26-án törvényerőre emelte a nők egyenjogúságáról szóló törvényjavaslatot . . . nyolc nappal később, 1948. december 4-én került sor a törvény első, általános feltűnést keltett alkalmazására. Zöld Sándor belügyi államtitkár beiktatott Zemplén megye főispáni tisztébe. Szinte csodaszám ment ez akkor, hogy parasztasszony főispáni székben." 1950-ben áthelyezték a Dunántúlra, Tolna megyébe. Az első tanácsválasztás után ott is a megye első számú embere lett, most már tanácselnökként. A „főispánság" és a „tanácselnökség" között 1949 áprüisában kiküldték Párizsba, itt a nyolc magyar küldött egyikeként képviselte hazánkat az Első Béke Világkongresszuson. Viszszaemlékezésében a párizsi napokról írja, hogy „Károlyi Mihály, a párizsi magyar követség nagykövete fogadott bennünket. Mi eszmecserét folytattunk, s többek között azt mondta nekem: ahogy mi most itt egymás mellé kerültünk, a volt gróf és a volt cseléd unoka, abban sűrítve van egy évszázad történelme, a múlt és a jövő." 1953-1963 között Borsod-Abaúj-Zemplén megye képviselője volt. Az országgyűlés két bizottságában dolgozott, a kereskedelmi, valamint a mentelmi-összeférhetetlenségi bizottságban. 1956 októberének eseményei Szikszón érték, ahol a Járási Pártbizottság másodtitkáraként dolgozott. 1957-től Miskolcra került a megye pártbi-