Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

Miskolc város díszpolgárai (1886-1996)

Nyiczky György és Mandula Lajos társaságában, 7954 be Rimaszombatba, majd Magyarország német megszállását követően Auschwitzba internálták. (Tehát a májusi zsidó gettósítás előtt, mint meggyőződéses kommunistát már haláltáborba küldték.) A táborból akkor menekült, amikor azt a Szovjet Vörös Hadsereg felszabadította. Katowicében kórházban ápolták, majd Krakkón keresztül 1945. április közepén tért vissza Miskolcra. 1945-1948 közötti foglalkozása, munkahelye nem ismert, 1948-tól a megyei pártiskola gazdasági ügyeinek vezetésével bízták meg. Ezzel egyidőben - a tanácsok megalakulásáig - törvényhatósági tag volt. 1955-ben - egészségügyi okokból - nyugdíjazták. Ezt követően nyugdíjasként vett részt a szakszervezet, a M agyar-Szovjet Baráti Társaság és a városi pártbizottság munkájában. Politikai munkásmozgalmi tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték el, 1958-ban a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta meg. 1936-ban nősült, de gyermeke nem volt, rokonsága pedig Auschwitzból nem tért vissza. Ez indokolta, hogy 1967-ben keltezett közös végrendeletükben megfogalmazták, hogy minden iratukat és emléktárgyaikat az MSZMP Miskolc városi bizottságra hagyományozzák, még ingóságaikat, valamint az 1950-ből marad Békekölcsön kötvényeiket, azok összegét a Városi Tanács szociális osztályára hagyják, hogy „a befolyt vételárból alapítványt hozzanak létre az állami gondozott gyermekek javára, oly formán, hogy a kamatot az arra legjobban érdemesült fiú vagy leány gyermek kapja évenként, ha kikerül az intézetből, ne távozzon üres kézzel". Frank Miklós, felesége halála után (1969) egyedül maradt életével, eszméivel, gondolataival. Feljegyzései arról tanúskodnak, hogy hitét és politikai meggyőződését soha nem adta fel. Ezt a hitet erősítette benne díszpolgárrá fogadása is. Három év múlva halt meg, s mint ahogy eszméiről, úgy életéről is önként döntött. FORRÁSOK B.-A.-Z. mLt. XXXII1-5. 121/1951. B.-A.-Z. mLt. XXXIII-5.114/1954.