Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

Miskolc város díszpolgárai (1886-1996)

Horváth Lajos (1824-1911) Horváth Lajos 1910-ben, halála előtt egy évvel, 86 éves korában lett Miskolc város díszpolgára. Olyan politikust tiszteltek benne, aki a kiegyezéstől Deák-párti, szabadelvű volt, s így képviselte Miskolcot 28 éven keresztül az országgyűlésben. Külön érdemei voltak abban, hogy a földesúri jogok megváltásában 1873-ban a város érdemi előrelépést tudott tenni. Az önálló törvényhatóság megszerzéséért folytatott harcnak az 1890-es évektől egyik vezéregyénisége, s bár 1896-tól már nem volt képviselő, az eseményeket támogatóan követte a törvénytervezet 1907. november 27-i képviselőházi beterjesztéséig. Közéleti tevékenységén túl a város egyik legnagyobb alapítvány tevője, jótevője volt, ami csak halála után derült ki, s ezt követően neveztek el róla utcát Miskolcon. Horváth Lajos végrendelete olyan nagyjelentőségű volt, hogy azt a város 1911-ben nyomtatásban is megjelentette. Az akkor igen tetemesnek nevezhető vagyon csaknem teljes egészében közcélokat szolgált. (A képviselőnek saját családja nem volt, nővére és annak három gyermeke jelentette a szűkebb körű rokonságot. A végrendeletből kitetszik, hogy több keresztfia volt, egyiket így említi: „diósgyőr-vasgyári munkás keresztfiam".) A díszpolgár után maradt hagyaték 262.000 koronára rúgott. Egyik lakása a Papszer mai 18. számú ház volt, helyén épült az egykori BÁÉV székház. Másik háza a mai Széchenyi u. 50. számú épületnek felel meg. A Tetemváron pincéje, a város határában földjei Horváth Lajos voltak, a vagyon többi része részvényben és értékpapírban maradt meg. Végrendelete első pontja a városról szólt: „Miskolcz városának, melynek egyik kerületét az országgyűlésen 28 éven át képviseltem, (másutt 27 évről esik szó Dl.) s érdekeit minden téren, minden időben, tőlem telhetőleg, előmozdítani törekedtem, hagyok nevemet viselő örök alapítványul egyszázezer koronát." (Itt, s a felhasználásról jegyzi meg, hogy „kedves barátomnak, Lévay József