Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

Miskolc város díszpolgárai (1886-1996)

közbirtokosok voltak. Iskolai éveit falujában és Beregszászon végezte, majd 1824-től a miskolci református iskolában (mai múzeumépület a Papszeren) folytatta. Itt két évet köztanítósko­dott, s Palóczy László javaslatára került Sárospa­takra. Három év alatt végezte el az akadémiát, majd Igló, ismét Sárospatak, utána Gagybátor következett, ahonnan lelkészként ment európai teológiai tanulmányútra. 1844-ben járt a bécsi, lipcsei, hallei és berlini egyetemeken. A Gagybá­torban ezt követően is folytatott lelkészkedés után, 1850-ben került Miskolcra, a Szatmáry József halálával megüresedett „lelkészi állomásra". Az egyházkerület 1850-ben dékánná, 1854-ben al­jegyzővé, 1860-ban főjegyzővé, 1866-ban (Zsar­nay Lajos superintendens halála után) püspökké választotta. 1873-ban királyi tanácsosi rangot ka­pott, s tagja volt a főrendiháznak is. Eletének je­lentős szakasza kapcsolódott az új ev. ref. gim­názium (volt Zrínyi Gimnázium) építésének el­fogadtatásához, majd a millenniumhoz kötődő (de valójában későbbi) kivitelezéséhez, az okta­tás elindításához. Eletében gyakorta találkozott, vagy búcsú­zott jeles személyektől. 1860-ban Lévay Józsefiéi közösen búcsúzott az avasi templomban Széche­nyi Istvántól. 1861-ben szakmai útjának jóakaró egyengetőjét, a város nagy szülöttjet, Palóczy Lászlót búcsúztatta lelkészként az avasi temeté­sen. Két évtizeddel később, Margó Emíliántói bú­csúzott, aki 1862-től volt a miskolci nem egyesült görögök lelkésze. Halotti beszédei közül írásban is megjelent az, amit Szathmáry Király Pál, vagy Bató Eszter felett mondott. A „nagy találkozások" között számontar­tották, hogy 1881-ben a ref. líceumban ő fogadta Ferenc Józsefet. A császár és magyar király kísére­tében volt ekkor Tisza Kálmán miniszterelnök, Vay Béla főispán és Soltész Nagy Kálmán polgár­mester. Az iskola már akkor értékesnek mondott emlékkönyvébe ő is aláírással ellátott bejegyzést tett. (Nagy kár, hogy ez a dokumentum nyomta­lanul eltűnt.) 1888-ban VII. Edward angol trón­örökös, vagy koronaherceg járt Miskolcon. Ő lett az itt állomásozó 12. huszárezred tulajdonosa, s szemlét, hadgyakorlatot tartott. A walesi herceg az akkori Három rózsa fogadóban szállt meg, s a város díszküldöttségében ő is fontos szerepet kapott. Nyomtatásban napvilágot látott munkái közül figyelmet keltett a „Viszhangok a vegyes házasság ügyében" című, amely 1844-ben Lip­csében jelent meg. 1855-ben pedig „Egyházi szó­noklattan" cím alatt jelent meg tudományos igénnyel összeállított könyve. Miskolc város „Arany-könyv"-ében a kö­vetkező közgyűlési kivonat olvasható: „Vidáts János és még 42 törvényhatósági bizottsági tag indítványozzák, hogy dr. Kun Bertalan ref. püs­pök Miskolcz város díszpolgárává választassék. Törvényhatósági bizottságunk az indítványt egyhangú lelkesedéssel elfogadja, s méltóságos Kun Bertalan püspököt a város díszpolgárává vá­lasztja, s az erről szóló díszoklevelet küldöttségi­leg fogja átadni. Őszinte elismerését kívánja ez­zel nyújtani azoknak az érdemeknek, a melyeket városunkban eltöltött 60 éves lelkipásztorkodá­sa, 44 éves püspöksége ideje alatt városunk köz­és társadalmi életében szerzett, fáradozva szün­telenül a közerkölcsök javításán, ápolva a nemes érzelmeket; ezen cselekedetünkkel is bizonysá­got kívánván tenni arról, hogy a magyar refor­mátus egyház patriarchal kort elért főpásztorát Miskolcz város polgárai felekezeti különbség nélkül büszkén vallják e város nagyrabecsült, közszeretettel övezett polgárának."

Next

/
Thumbnails
Contents