Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

Miskolc város díszpolgárai (1886-1996)

kor. 1876-ban törvény rendezte a vármegyék területét (44 te.), valamint 42 törvényhatósági jogú várost rendezett tanácsú várossá minősítettek vissza (20. te). Miskolc jogállása rendezett tanácsú város lett, ami azt jelentette, hogy önkormányzatának működése mindenben alá volt rendelve a megye közgyűlésének és hatóságainak. Ezen kívánt változtatni a város, amikor 1873. november 20-án kérvényezte önálló jogállását. Mivel működése alá volt rendelve a megyének, ezért annak egyetértése nélkül semmit nem tehetett. A nemesi megye érthető módon, 1874. február 10-én elutasította, s így gátat szabott az ébredező polgári gondolkodásnak, a városi polgárság kialakulásának, megerősödésének. A központi kérdés a megyét irányító nemesség és a vezető szerepet betölteni szándékozó polgárság szembenállása, illetőleg ennek feloldása volt. A helyi jellegen túlmutató érdekegyeztetések az 1880-as évektől váltak érzékelhetővé, ami a kapcsolatok még rosszabbá válásában, az ellentétek elmélyülésében, kis városi ügyekben is megnyilvánuló ellenségeskedésben öltöttek testet. Miskolc a vármegye - igaz nem törvényes - megkerülésével a miniszterelnöki kihallgatásokat, a közvetlen érdekképviselet érvényesülését választotta. így került sor a városi küldöttségek találkozására Bánffy Dezsővel (1897), Széli Kálmánnal (1902), Tisza Kálmánnal (1904), s minden bizonnyal hasznára vált a városnak Wekerle Sándor Miskolc díszpolgárának második miniszterelnöksége (1906-1910) is. Ilyen előzmények és előkészítés után tett ígéretet a belügyminiszter Miskolc kérésének támogatására. Megszületett az 1907. évi 51. törvénycikk Miskolc rendezett tanácsú városnak törvényhatósági joggal való felruházásáról. Ennek első paragrafusa megfogalmazza, hogy az érvénybelépés dátuma 1909. január 1. Az átalakulással kapcsolatos teendőket 1908-ban kellett végezni, a városi bizottságokat pedig megválasztani. Minden, az átalakulással kapcsolatos határozat, megállapodás csak a belügyminisztérium jóváhagyásával lehetett érvényes. Külön fejezet foglalkozott az új törvényhatósági bizottságok működésének meghosszabbításával, illetve újraválasztásával, amely 5 éves megbízatás volt. A város elválása a megyétől nélkülözte a nagyobb konfliktusokat. A törvény megszületése után tudomásul kellett venni, hogy nem két szomszédvár néz egymással szembe. A javak elkülönítésében is sikerült megállapodni, így 1908 decemberére elő lehetett készíteni a díszközgyűléseket. Miskolc december 9-én, Borsod megye pedig december 11-én tartotta meg közgyűlését. Tarnay Gyula megyei alispán szavai figyelmet érdemeltek: „Székvárosunknak, kedvelt leányunknak a törvényhozás az 1907. évi 51. törvénycikkben külön házat emelt, s törvényhozásunk eddigi közönségének egy nagy és tekintélyes része új épületbe vonul, hogy saját háztartásában ügyeit önállóan és tőlünk egészen függetlenül intézhesse. ... A történeti igazságnak tartozom annak megemlítésével, hogy a megye ott volt az avasi templomban is midőn a vallás szabadságát kellett védelmezni, ott volt a színház, a kaszinó, a gymnasyum és egyéb kulturális intézetek alapításánál. . . . Viszont mindezeknek ellenszolgáltatásául szívesen ismerem el, hogy Miskolcz város lakosságának együttműködése eltörölhetetlen nyomokat hagyott a megye fejlődésének történetében . . . Székházaink egymással szemben állnak. Kőben megtestesítve hirdetik az igazságot, hogy Miskolcz továbbra is Borsod megye székvárosa marad, hogy közösek gazdasági, kulturális érdekeink, hogy közös a múlt, hogy közös