Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

„Ispotályok" és kórházak Miskolcon

újabb kórház 1874-ben ismét megkezdte működését. 1900-tól, a megyei Erzsébet Közkórház megalapításától a felekezeti alapon szervezett kórházak elveszítették jelentőségüket. 1904-ben a Chevra Kadisa mellett 1902-től működő jótékonysági egylet, a „Bikur Cholin" a Csabai kapuban (az Erzsébet Kórházzal csaknem szemben, az avasi domboldalon), kialakított egy 16 ágyas új kórházat. Ez mindössze másfél évig működött, majd a Vízgyógyintézet Szanatórium Rt. tulajdonába került. 1920-1921 között ennek az ún. Egri-féle szanatóriumnak a telkén a képzőművészek vették bérbe a két épület közül az egyiket. Itt alakult meg, gyökereiben ide nyúlik vissza a miskolci Művésztelep. A hitközség újabb kórházalapító kezdeményezése az 1920-as évekre datálható. Két testület, a Kereskedők és Gazdók Köre, valamint a Kereskedelmi Testület megvásárolt a Csabai kapuban az „új vámon innen'' mintegy 4 holdnyi területet erre a célra. Az építkezés kivitelezésére és a kórház működtetésére 1924-ben megalakult a „Miskolczi és F elsőmagyarországi Zsidókórház Egyesület". A város tiszti főorvosa az igénybejelentésről a következő szakvéleményt adta: „A szóban forgó telek a város külterületén fekszik, tágas, mintegy 4 kat. holdnyi terjedelmű, egyik oldalán szabálytalan, téglány alakú, nyugatnak kisé lankásan emelkedik. E telek eredetileg szőlőterület volt. A telek határán: kelet felől a Hejő-csaba felé vezető, aszfalttal borított úttest és az azon túl fekvő, családi házakból álló „Otthon-telep", nyugat és észak felől nagy kiterjedésű szőllőterületek, dél felől a szőllők közé vezető dűlőút, szántóföldek és a szántóföldek folytatásában a telektől mintegy 200 méternyire a Kerámia gyár, ennek folytatásában pedig ismét szántóföldek és szőllőterületek. A Kerámia gyárban a munkatermeken kívül néhány lakás van!" A kórházat 60-70 ágyasra tervezték, s a jövő képet jónak ítélték, - mondván - „a városszabályozási terv szerint a telek környéke villaszerű építményeknek van szánva." 1924. augusztus 15-én megtörtént a kórház alapkőletétele, de egy év múlva az építkezés pénzhiány miatt abbamaradt. 1925 novemberében a pincerészek, a földszint, s az épület az első emelet magasságáig elkészült, s itt be is fejeződött. 1928 elején felvetődött, hogy a népjóléti minisztérium, illetve az állam vegye meg a hatalmas alapterületű, félkész épületet, s azt kapja meg a miskolci munkásbiztosító pénztár. „A kórházat sürgősen be kellene fejezni, s az Erzsébet kórház szervezetéhez tartozó egységként tüdőbeteggondozót és szanatóriumot kellene kialakítani, s így kéne üzemeltletni, működtetni." Néhány hónappal később a Zsidókórház Egyesület még egy kísérletet tett éves közgyűlésén arra, hogy a régióban közadakozásra szólítva fel, a befejezéshez szükséges összeget előteremtse. A kétségbeesés szülte mondatok között elhangzott, hogy „örökre szégyene volna a miskolci és felsőmagyarországi zsidóságnak, ha vállvetve, minden erejét összeszedve, nem tudná a maga elé kitűzött magasztos célt megvalósítani." Egy ideig úgy tűnt, hogy a két kórház működése összekapcsolható. Hodobay Sándor polgármester mindenkinek értésére adta, hogy ha a zsidó kórházegylet kijelenti, hogy nem tudja megépíteni, illetve nem tudja befejezni az építkezést, a város hajlandó azt megvásárolni - az országos tüdőbaj elleni küzdelemhez kapcsolódva - városi tüdőkórháznak. (A városi tulajdonban lévő Járványkórházat és Fertőtlenítő Intézetet - ami a Bottyán J. és Semmelweis I. utcák sarkán álló épületegyüttes, - viszont átadta vol-