Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)
„Ispotályok" és kórházak Miskolcon
ház volt. Az itt ápoltak létszáma nem ismert, csupán annyi, hogy orvosokkal, egészségügyi katonákkal és vöröskeresztes ápolónőkkel „nagyon jól" el volt látva. Jól felszerelt műtővel, külön tiszti és legénységi kórtermekkel rendelkezett. A másuk a „Kálvin utcai vöröskereszt hadikórház" volt. Az utolsó híradás 1944. március 8-án jelent meg működéséről. Valójában, hogy mi is történt a magyar hadikórházakkal 1944 decembere után, pontosan nem tudjuk. A további kutatások remélhetően olyan adatokat tárnak fel, amellyel várostörténetünknek ezek a hiányosságai, kérdései megnyugtatóan megválaszolhatók, (ezeket a kórházakat ugyanis kiürítették, vagy felszámolták, hiszen a Kálvin utcai iskolákban éppenúgy, mint a Palóczy utcában szovjet kórházakat alakítottak ki.) Miskolc mellett Tapolcán nem kórház, hanem 1944 november közepétől szovjet szanatórium és fürdő működött. A Tapolca Gyógyfürdő Rt. jelentése szerint 1945 február közepéig, illetve a hónap végéig „ismét frontkatonaság tartózkodott Tapolcán, majd március elejével vörös katonai szanatórium lett a fürdőtelepen felállítva. A szanatórium május hó végéig maradt a fürdőA szanatóriummá alakított Anna-szálló, 1944 telepen, s ez újabb rendelkezés szerint f. évi június hó 10-étől kezdődőleg orosz katonai üdülőtelep részére kell a fürdőtelepet teljes üzembe helyezni". A tapolcai szanatórium parancsnoksága a várost kötelezte a gyógyfürdő épülete és a park, valamint a strandfürdő helyreállítására. Egyben a diósgyőri vasgyártól „igényelt különböző ipari munkásokat az Anna-szálló épület helyreállításához 7 '. Mivel a város a fürdőtelepet a körülményekhez képest jó állapotba helyezte, a parancsnokság 1945 május közepétől a fürdő használatát a polgári közönség részére is engedélyezte. (A kisvasút megindítását ettől tette függővé a fürdőt üzemeltető rt.) Más volt a helyzet Lillafüreden, ahol a Palotaszállóban szintén katonai üdülőt rendeztek be. 1944 decembere és 1945 márciusa között műtött, csonkolt katonákat helyeztek itt el, akiknek - a visszaemlékezések szerint - Németországból szállítottak művégtagokat, azok használatát itt tanulták meg. Ezek mellett a háborúból, harctérről ideiglenesen kivont katonaturnusok, szabadságolt csoportok váltották egymást kéthetente. 1945 március végétől katonai tüdőszanatóriumként működött tovább az intézmény. (A Herman Ottó Múzeumban található több, mint félezer itt készült negatív, illetve ennek pozitív változata. A felvételek 1945. május 26-tól készültek, főleg a szanatórium katonai személyzetét, de sok esetben itt kezelt katonákat ábrázolnak egyéni vagy csoportképeken.) A szanatórium végleges felszámolásáról nincsenek adatok, a fotónegatívok is véletlenül (a parancsnok feledékenységéből) maradhattak meg. Az igazolvánnyal bejáró, s ott dolgozó környékbeli - egykori - polgári alkalmazottak úgy emlékeztek vissza, hogy 1946-ban még szovjet szanatórium működött a Palotaszállóban. A szó korábbi értelmében nem tekinthető hadikórháznak, kórházi elhelyezésnek és ápo-
