Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

„Ispotályok" és kórházak Miskolcon

A második világháború időszakának hadikórházai (1944-1946) Miskolc város közgyűlése 1945. január 29én tartotta évi első ülését. Gálffy Imre polgármester elnökletével. A kerületi és a városi szovjet katonai parancsnokság képviselői előtt a polgármester hangsúlyozta, hogy „Miskolc város a 2. Ukrán Hadsereg kórházi és közellátási központja lévén, textil, edény és bútor, valamint kályha és egyéb tüzelő berendezések szempontjából annyit áldozott, hogy ma már sem a hadiszükségletet, sem a mutatkozó polgári szükségletet kielégíteni nem tudja." Miskolc, beleértve közvetlen környezetét (Tapolcát és Lillafüredet) valóságos kórházváros lett. Emellett az átvonuló és hazaérkező deportáltakkal a Nemzetközi Vöröskereszt támogatásával külön ügyosztály foglalkozott. A fogadóállomás kórház és egyben otthon is volt. A városi kórház a rendezőpályaudvar bombázásakor komoly károkat szenvedett, így szükséges volt az avasi pincék biztonságát is figyelembe venni. (A Görgey utcáról a Kis-avasi domboldalba nyúló pince is egykori kórházi részleg munkáját, illetve emlékét idézi.) A kórház egyébként is terhelt volt, hiszen a város polgári lakosságán túl el kellett látnia az 1944. június 2.-1944. szeptember 22. közötti bombázások sebesültjeit, a városkörnyéki harci események katonai és civil sebesültjeit. (Miskolcot közvetlenül három ízben, 1944. június 2., augusztus 22. és augusztus 28-án érte bombázás. A város egy hónapon keresztül számított hadműveleti területnek.) A kórházak kialakításával közvetlenül a lakáshivatal, valamint a mérnöki hivatal foglalkozott. A lakáshivatal már 1944. december 10-én megkezdte munkáját, amely először „a háborús viszonyok következtében elhagyottá vált lakások" számbavételére, majd a sérült és lakhatatlanná vált lakások helyett új lakások kiutalására terjedt ki. A hivatal tehát pontosan tudta, hogy milyen pusztítással, milyen „épület-állaggal" élte túl a város a bombázásokat és a közvetlen fronthelyzetet. Jelentésük szerint „az elhagyott lakások igen tekintélyes részét az orosz és román katonai alakulatok vették igénybe, s különösképpen igen sok lakást kellett az orosz és román kórházak elhelyezésére átengedni, és ennek következtében a lakosság igen tekintélyes részét kellett más alkalmas elhagyott lakásba elhelyezni." A mérnöki hivatal 14 fejezetre osztott jelentése azzal kezdődik, hogy „a városunkba helyezett nagyszámú hadikórház igényeinek kielégítése miatt nagy és nehéz feladatokat kellett megoldani." A Széchenyi u. 103. számú háztól (ez a volt nyomda, ma Gólya Áruház) katonai irodákat és lakásokat kellett kialakítani. Tiszti átvonuló szállásokat hat helyen alakítottak ki. A Mélyvölgy utcában 4 szobás lakás, a Városház téren 7 szobás lakás, majd egy másik 3 szobás lakás, a Kossuth utcán két négy-négy szobás lakás, a mai Déryné utca már nem létező 20. számú házában egy 4 szobás lakás kialakítása volt