Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

„Ispotályok" és kórházak Miskolcon

„túlélésről" alábbiakban csupán vázlatosan ejtünk szót. A tűzérlaktanya épülettömbjétől - a Baross G. u. mentén - a Vay útig, a mai Szekerész u. két oldalán 1920-ban felépült egy újabb kőbarakk, vagy szükséglakás telep. (Ez keleti irányban érintkezett a Vay úti fa-barakk teleppel.) Itt 20 sorházban, házanként 4-4 lakással, összesen 80 db egyszoba-konyhás lakást alakított ki a város az arra rászorulóknak. 1925-ben a Speyer-kölcsön támogatásával elkezdődött a katonai barakkok felszámolása, s ezen a területen a már meglévő 80 lakáshoz hasonló kőbarakk szükséglakás-telep kialakítása. A megmaradt térképek, műszaki dokumentáció alapján megállapítható, hogy a lebontott fabarakkok helyén 1925 tavaszán 4 épületsorban, soronként 10 lakást, összesen 40 db 1 szobakonyhás lakást alakítottak ki. Az építési akció folytatódott, s 1925 őszén ugyancsak ennyi, s üyen beosztású lakást készítettek el. A Vay úttól a Tüzér laktanya irányában, a Vay úttal párhuzamosan 8 sorház képezte a telepet, egy-egy blokk hossza 43.86 m, szélessége 8,84 m volt. A térkép a telep legelején, a középső részén és a legvégén feltüntet három darab, az 1925-ben épített barakkoktól rövidebb, de szélesebb, „még fennálló fabarakk"-ot. (Ezek voltak az egy évtizeddel korábban épített kátránylap bevonatú, s még ekkor is használható építmények.) 1925 végére a barakksor keleti oldalán feltűnik egy nagyméretű sütő-ház a pék lakásával. (Valószínű, a korábbi barakktábor még meglévő valamelyik épületét alakították át erre a célra.) 1925-1926-ban a kőbarakktelepen (80+40+ 41), 161, a fabarakkokban pedig (3x20) 60 lakás közel ezer embernek, menekültnek és munkanélkülinek adott nagyon rossz körülmények között lakáslehetőséget. (Az itteni zsúfoltságon sokat enyhített, hogy Hodobay Sándor polgármester a Kassai, Kolozsvári, Pozsonyi és Temesvári utcák, valamint a Gömöri tér által határolt, a város tulajdonát képező közel 14 kh. területet felparcelláztatta, s a városfejlesztő program keretében 1923-1924-ben elkezdődött a 120 lakás felépítését célul tűző program. Ezek a kiskertes családi házak alkották a napjainkban is meglévő, azóta lényegesen átalakult, megváltozott Hodobay lakótelepet. 1924-ben adták át az első lakásokat, s ez az, amely a Vay úti menekülttelep zsúfoltságát némiképp csökkentette. 1936- ban újabb 20 szükséglakás építését határozta el a város. Ez még ebben az évben megtörtént, de csupán arra volt elégséges, hogy a Vay út egyik összeomlott első világháborús fabarakkjából tudták áttelepíteni a családokat. Itt a fabarakk egy-egy szobájában 3-4 család lakott összezsúfolódva. A Vay út másik, még meglévő háborús fabarakkjának, a Szinva-parton álló számos fabarakk kiürítése, a Vay út hátsó oldalán, az egykori szappangyárban elhelyezett hajléktalanok elviselhető körülmények közé helyezése nem volt megoldható. 1937- ben ezért újabb 60 lakás építését határozta el a törvényhatósági bizottság, s ehhez kérte a belügyminiszter közvetlen segítségét. A felterjesztés szerint „a Vay úti telepen még meglévő fabarakkban 26 család, a Szinva parti fabarakkokban még 56 család él a legrettenetesebb lakásnyomorban összezsúfolva. Ezenkívül a szappangyár épületében 17 család van ideiglenesen elhelyezve, „. . . s végül a dani völgyi barlanglakásokban 50 család él földbe vájt odúkban és rozoga kunyhókban, és legvégül az ún. Honfoglaló telepen 116 család a maguk-készítette kunyhókban él."