Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

„Ispotályok" és kórházak Miskolcon

összeget fordított Miskolc város csak a helyet adta, valamint részt vállalt a vízvezeték és csatornázás, a villamos berendezések működtetésének költségeiben, s hasonlóan támogatta a lóvontatású kisvasút kiépítésének munkálatait. Részben ezért is maradt később a miskolci önkormányzatra az egész barakk-város, lehetőséget adva arra, hogy a trianoni határok megvonása után a Felvidékről nagyszámban menekülő családok itt is meghúzhassák magukat Ugyanúgy használta ezeket a szükséglakhelyeket a város perifériára szorított munkássága, vagy a munkanélküliek egyre növekvő hada - az ún. bethleni konszolidáció részeként, melléktermékeként. A megftgyelőállomás orvosi naplójából kitűnik, hogy 1914. december 27-től 1916. február 12-ig 54 orvos teljesített hosszabb-rövidebb ideig tartó szolgálatot. A tábor vezető orvosa 1914. december 27.-1915. február 4. között dr. Pfliegler Imre volt. Őt dr. Szánthó Bertalan váltotta, s 1916. január l-ig volt kint, majd dr. Vészi Gyula következett, a tábor bezárásáig, megszüntetéséig. Melletük 44 barakkorvos váltotta egymást Volt mútőorvos, bakteriológus, és röntgenes is. Az alkalmazott ápolónők száma a tábor „feltöltöttségének" függvényében változott. 1915 januárjában 108-an, 1915 októberében 202-en dolgoztak. Létszámuk e két adat között változott. A megfigyelőállomásnak külön katonai osztaga volt, amely a tábor védelmét, másrészt belső rendjét biztosította. Egy ezredes parancsnok 14 fős tiszti karral, valamint 431 fő legényül barakktáborban ápolt katonák egy csoportja, Í9I5