Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

„Ispotályok" és kórházak Miskolcon

Első világháborús barakk-kórház és szükséglakások a Zsolcai kapuban (1914-1944) Az 1992-es várostérképen a József A. u.Fonoda u.-Szinva patak és Harmat, Szekerész utcák által jelölt tömb a Szondi György telep. Ezen belül, ennek északnyugati sarkában található a Buzogány-Üteg-Szekerész-József A. utcák által határolt József Attila telep. Korábban ez volt a Vay telep, ahol 1926-1941 között három építési fázisban 40, 40, majd 100 szükséglakást adtak át. Jellegére, nyomorúságos voltára utal, hogy a Danyi-völgyi és a tetemvári, ún. Honfoglaló-telep mellett ez volt a város harmadik nyomortelepe. Előzményei visszanyúlnak az 19141916 között kiépített ún. katonai megfigyelőállomásra, az első vüágháborús barakk-kórházra, hiszen a háború után ezeket a többnyire kátrányburkolatú deszkából készült barakkokat szállták meg a város legelesettebb polgárai. Az egykori kórház nagyjából lefedi a Szondi-telep területét. A kórház ún. kolera temetőjét az országút túlsó oldalán, a Sajón túl, a mai Sajó és Hernád utcák között alakították ki. Akik nem fertőző betegségben hunytak el, azok eltemethetők voltak a Deszka temető mellett kialakított sírkertben, a Hősök temetőjében is. Az első vüágháború kitörését követően, a sebesültek fogadását előkészítendő, Magyarországon 14 katonai megfigyelőállomást hoztak létre. A miskolci állomás a galíciai fővonal közelében - érthetően - viszonylag korai „alapítású", vezetője vagy miniszteri biztosa pedig az a Tarnay Gyula, aki ebben az időben Miskolc város és Borsod megye főispánja volt. A bulgárkertészek földjére azért esett a választás, mert itt haladt a Miskolc-duklai országút, másrészt közel volt a vasúti pályaudvarhoz, ahonnan külön lóvasúttal - viszonylag kis távolságon - meg lehetett közelíteni a tábort. 1914 november-decembere volt az építkezés első szakasza, amikor 53 nagyobb, és 8 kisebb barakkból álló várost kellett kialakítani. A nagy barakkok 10x40 m, a kisebbek 5-10x15-16 m alapterületnek voltak. A barakk gerendavázon álló, külső-belső deszkázassál ellátott, földbesüllyesztett falú építmény volt. Ablakai egyszerűek, egyfalúak voltak. Az épületet kívülről kátránylemezzel, belülről olajos papírral borították, ez jelentette a többrétegű hőszigetelést. Az épületek belülről kőszénsalak feltöltést kaptak, s ezt deszkapadlózat takarta. A barakkok utcákban helyezkedtek el, az egész „város" magas deszkakerítéssel volt körülvéve, bejáratai előtt katonai őrséggel. Szintén kerítés választotta el egymástól a fertőző betegek barakkjait és az ún. egészséges, tehát már a megfigyelés alól kikerült, sebesült betegek barakkjait. A fertőző részen 14-15 barakk 1200 férőhellyel rendelkezett, míg a másik oldalon 38 nagy, 8 kisebb barakk, valamint 4 melléképítmény 3.200 férőhelyre volt kialakítva. A kórházváros 1915 januárjában 2.688 beteget fogadott, illetve irányított tovább. (Egy-egy transzport 300-500 emberből állt, s előfordult, hogy naponta több sebesült szállító szerelvény is érkezett Miskolcra.) A hatalmas