Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

„Ispotályok" és kórházak Miskolcon

nak szánt de „elcsúszott" - találatokat kapott.) Részben a zsidótörvények végrehajtása (gettósí­tás), részben a frontszolgálat miatt a kórház or­vosi karának jó része nem volt korábbi helyén, a maradt személyzetre így sokszoros tehertétel ne­hezedett 1944 novemberében elrendelték a kór­ház kitelepítését, gépeinek nyugatra szállítását. Részben ezt elkerülendő, részint a bombázások­tóli félelem miatt, a sebészeti és a szülészeti osz­tályokat, a gépeket kitelepítették, az elmebetege­ket pedig szabadon bocsátották. A kórház terüle­tén csak a konyha és a konyhai személyzet ma­radt. A sebesülteket és a sebészeti osztályon ápoltakat a mai Görgey utcáról megközelíthető avasi pincében rejtették el. Ez a katonai építési osztály pincéje volt, ahol 80-100 beteget, s a gé­pek egy részét tudták elhelyezni. A szülészet a MAV igazgatóság óvóhelyére került, de ide te­lepítették a röntgen intézet gépeit is. A visszaem­lékezések szerint több avasi pincében is rejtettek és falaztak el kórházi műszereket, gépeket, amelyek visszatelepítésére 1944 december köze­pétől került sor. A kórház megmaradt épületeiben, épület­részeiben december eleje-közepétől orosz és ro­mán katonáknak alakítottak ki hadikórházat, s mindez 1945 májusáig tartott. A sebészet, a bel­gyógyászat és a gyermekosztály épületeiben vol­tak a sebesültek, háborús sérültek. A járvány­kórház épen maradt részeiben, a gyermek, az elme és az idegosztály épületeiben flekJctifuszos betegeket gyógyítottak. Az itt elhalt katonáknak új temetőt alakí­tottak ki a Kálvária-domb alatti térségben. Mér­nöki pontossággal megtervezett temető volt ez, amelynek térképét, illetve alaprajzát a Megyei Levéltár őrzi. A pártszékház (ma a Herman Ottó Múzeum igazgatóságának épülete) építésekor, 1951-1952-ben szükségessé vált a temető meg­szüntetése. 1945 második felében, azt követően, hogy az intézmény hadikórház jellege megszűnt, 400 ágy állt már a betegek rendelkezésére. 1946-tól elkezdődtek a romeltakarítási, épületfelújítási munkálatok. Ez a járványkórház tömbjével kez­dődött. (Ld. a járványkórház történetét.) 1949­ben megnyüt a 94 ágyas tüdőbeteg osztály, 1952­ben pedig a 24 ágyas onkológiai osztály. Ebben az évben változott meg a kórház neve is Megyei Semmelweis Kórházra. 1952-1954 között a kórház Bottyán J. utcai részén felépült a napjainkban is változatlan for­mában látható rendelőintézet, az ún. SZTK épü­lete. 1955-től elkezdődött a kórház épületeinek korszerűsítése (sebészet, urológiai sebészet, gé­geosztály kialakítása). Megkezdte munkáját a II. sz. belgyógyászati és II. sz. sebészeti, valamint a baleseti sebészeti osztály, s egy vérellátó alköz­pont is létesült. A centenárium évében, 1956-ban a kórház­ban 80 orvos, 330 ápolónő, 35 gazdasági és 127 műszaki-technikai feladatokat megoldó, tehát 572 ember dolgozott. Az 1200 ágyas kórház 1956-ban már Miskolc egyik „nagyüzemének" számított. IRODALOM Horváth Miklós: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács Semmelweis Kórházának 100 éves jubileuma, 1856­1956. Miskolc, 1958. Jäger Gyula: Borsod vármegye Erzsébet közkórház. Miskolc, 1940. Marko László: A millennium emlékére építsük fel az új kór­házat. Miskolcz, 1895. FORRÁS B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1906. 3271. B/1944.

Next

/
Thumbnails
Contents