Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

„Ispotályok" és kórházak Miskolcon

fürdőkkel és mellékhelyiségekkel. Ekkor úgy gondolták, hogy az igényeket kielégíti egy földszintes épület, de a tervezéskor figyelemmel voltak egy bármikori emeletráépítés lehetőségére. A sebészeti épület oldalában, hasonlóan a kialakított útra néző homlokzattal építették fel az elmebeteg osztályt, vagy elme-gyógyintézetet. Ez magas kerítéssel körbevett egyemeletes épület volt, 4 nagy, 10-10 személyes kórteremmel és 20 magánzárkával. A betegszobákat az emeleten alakították ki, a zárt egységeket pedig az épület középső szárnyában. A földszinten helyezték el az orvosi szobát, az ápolók részére 4 szobát, a fürdő és mellékhelyiséget, továbbá 2 külön szobát esetleges módosabb betegek számára. Az épület 1900-ban így 62 ápolt befogadására volt képes. A halottas ház az udvari vége felé állt (a mai később, 1929-es építkezés eredménye), s három, egymással összefüggő egységből tevődött össze. Külön volt a hullaház és külön a boncterem. A harmadikat „kiterítő"-nek nevezték, valójában ez volt a ravatalozó, ahol a temetés előtti gyász-szertartást végezték, elbúcsúztak az elhunyttól a hozzátartozók. A kórház hetedik épülete a gazdasági munkásoké, ügyintézésé volt. Ez is emeletesre A kórház igazgatósági épületegyüttese, 1902 körül