Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)
„Ispotályok" és kórházak Miskolcon
Az Erzsébet, majd Semmelweis Kórház (1900-1956) Miskolc határában egy új, a város és a megye igényét egyaránt kielégítő kórház létesítésének gondolata már a múlt század 80-as éveiben felvetődött. A gondolat jeles képviselője dr. Popper József (1824-1894), a régi közkórház igazgató főorvosa volt. Utódjának, dr. Singer Henriknek adatott azonban meg a lehetőség, hogy bezárja a régi és megnyissa, irányítsa az új kórházat, amely a tervek elkészültétől az „Erzsébet Kórház 7 ' nevet kapta. Az új megyei kórház terveit Adler Károly (1850-1905) városi mérnök készítette el 18961897-ben. A terveket és a költségvetést a minisztérium 1897-ben elfogadta, majd megtörtént a végleges helykijelölés is 1898-ban. Annak az elvnek igyekeztek érvényt szerezni, hogy a kórház (amely óhatatlanul is fogad fertőző betegeket, vagy járvány idején meghatározó szerepe van), lehetőleg ne a város belső területén működjék, s főleg legyen hely későbbi fejlesztésére, bővítésére, így jelöltek ki három lehetséges helyet a Szentpéteri kapuban: a mester utcáiról híres Gordon városrész, vagy akkor még utca végén; s a harmadikat a Népkertet követően a Csabai országút mentén. A döntés ez utóbbira esett, ahol az új, ún. Agrár-telep és a Szirmay Alfréd gróf tulajdonát képező „Vörös rák" vendéglő és fogadó között, közel 10-11.000 négyszögöl szabad terület volt Máhr Károly kereskedő örököseinek, valamint kisebb terület a római katolikus egyház tulajdonában. A vásárlást követően az építkezési, kivitelezési munkálatokra a Hirschl Ede és társai cég kapott megbízást úgy, hogy a munkálatokat 1899 nyarán el kellett kezdeni, s a tél beállta előtt valamennyi építményen fedélnek kellett lenni. Tehát az új közkórháznak 1899 végére „tető alá kellett kerülni". Az új kórház utcák által határolt teljes területe tehát 11.000 négyszögöl volt, hossztengelye 316 méter, az elkészült főépület-együttes homlokzata pedig 134 méter. A kórház központi „eleme" az igazgatósági főépület, jobb és baloldalán földszintes melléképületekkel. Egykor a főépület földszintjén volt a betegfelvételi iroda, az igazgató főorvos, az alorvos és a gondnok szobája, az emeleten pedig két darab 3-3 szobás orvosi lakást alakítottak ki. Az északi melléképületben egy kétszobás orvosi lakást és a kapus helyiségét képezték ki, míg a déli szárnyon kapott helyet a gyógyszertár és egy gyógyszerészi szoba, valamint a kórházi laboratórium. A főépületből bevezető úton, annak bal oldalán az egyemeletes belgyógyászati épületet, az út jobb oldalán a földszintes sebészeti épületet helyezték el úgy, hogy az épületek homlokzata egymásra nézett. A belgyógyászaton 8 darab 16-16 ágyas kórtermet, ápolói szobákat alakítottak ki, s öt szoba szolgált a bőrbetegségek, szembetegségek gyógyítására. Itt volt a szülészet is. Az épületben még öt rendelőszobát is felszereltek. A szemközti sebészeti épületet hasonlóan alakították ki. Itt négy darab, 16-16 ágyas nagy kórterem volt, egy orvosi rendelővel és műtő szobával, laboratóriummal, 4 ápolói szobával, 2 különszobával,
