Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

„Ispotályok" és kórházak Miskolcon

val pedig a Zárda-térre nézett. Déli határa benyúlt a Pecére, míg nyugatról egy udvartelek határolta. A kúria 11 helyiséget tartalmazott, a keleti utcafrontra 6 szoba nézett. Egy 1853-as alaprajzon a nyugati oldalt gazdasági épületek összefüggő sora zárta le. 1877-re a kúria udvara beépült. Ekkorra készült el az ún. „Tébolyda" épülete, amely 10 m széles és 17 m hosszú volt, s a korábbi udvart két részre osztotta. Úgy alakították ki, hogy nagyobb és kisebb szobákban, valamint a cellákban egyszerre 30 arra szoruló beteg elférjen. A tébolydával, vagy „zárt osztállyal" együtt ezen a 3.600 négyzetméteres területen öt különféle épületben helyezkedtek el a kórház osztályai. A telek keleti vonalában volt a főépület, amelyet középen egy folyosó választott hosszában ketté. Az utca felé néző oldalon helyezkedett el öt egymásbanyüó szoba, ez a férfi belgyógyászat, sebészet és „bujakór" részleg. A folyosó túlsó, udvarra néző oldalán az orvosi lakás, irodák, a konyha és a raktárhelyiségek voltak. A szobák fala egyszerűen meszelt, a padlózat fenyődeszka. Az utolsó kórterem mellett egy 4x5,5 m-es szoba szolgált műtőként. Ebben az épületben, a szobákban 38 ágy volt elhelyezA Fáy-kúria a város első kórháza, 1899 körül