Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)
Gyógyszertárak és gyógyszerészek Miskolcon
Egy férfiről van szó, „aki gyógynövényeket gyűjtött gyermekkorától kezdve közel harminc éven át", de miután betegségéből nem lehetett kigyógyítani, halála után felboncolták az okokat feltárandó. A boncolást „a nemes vármegye két neves sebésze" végezte, tehát a 18. század végén (amikor a rákos betegséget már „nyilvánvaló jeleivel" diagnosztizálták) több szakorvosa is volt a városnak és a vármegyének. A 18. század végéről - főleg a görög kereskedők irataiban - számos gyógyszerrecept maradt fenn. Egy 1786-ban Wagner Ignátz, gyógyszerárustól elvitt orvosságlista a következőket tartalmazza: „bizonyos mixtúra", „tsepetskék", „spiritus", „mandula olaj", „bizonyos ital", vagy „bizonyos saft". Ennél valamivel többet mond egy 1836-ból származó gyógyszersor, amelyben a következők olvashatók: „sebvíz", „thea és sálya 4-szer", „szájméz", „kenőcs", „kétféle elegy", „flastrom" és „pirulák". 1848-ban pedig Lantizinger Pál „mint végzett patikáros" egy sebesült katonának a következőket adta ki: „vért tisztító orvosság, kenni való spiritus és Cataplasma" (ti.: lenmaglisztes borogatás), „inakat, s az ereket erősítő fürdőbe való vas golyóbisok", „fájdalmakat elhárító spiritus", „fájdalmas részt kenni való zsír", s hasonlók. Az 1780-tól 1848-1850-ig eltelt közel háromnegyed évszázad alatt a megnevezések nem sokat változtak, hiszen számunkra a bizonyos ital, a kenőcs, a sebvíz vagy a pirula orvosi szempontból, hatásmechanizmusát tekintve továbbra sem értelmezhető. A város jeles gyógyszerészei, gyógyszertárai pl. 1896-ban, vagy 1903-ban hasonló módon ajánlják készítményeiket. Legfeljebb annyit tudunk meg, hogy a „Lugosi arczkenőcse" legjobb szer a májfoltok ellen, vagy az erőteljes szakái leggyorsabban a TOPOGRAPHIA Û F P 1 D I MISKOLTZ IIISTORICO MEDICA. A U C T O R E SAMUELE BENKŐ, PLULOSGPI1LÏ, ET MEDICINA DOCTORE, lhCLVTl CO M ITA TL'5 BORSOD PHÏ81 CO OKM / S K OL C Z INI, TYPIS MICHAELIS SZIOETHY, CSS. REGI* Privileg. TypOofaphj. AUKO lüiii. A kötet miskolci kiadásának cimlav'ja, 1818 „Henffel-féle bajusznövesztő pomádéval" érhető el. A századforduló után az „Eucaliptus" volt az elismert, régi, jó háziszer, amely egy családból sem hiányozhatott. A városi patikánál, vagy patikárius által előállított termékénél a hétköznapi ember, vagy
