Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

Gyógyszertárak és gyógyszerészek Miskolcon

Orvosok, gyógyszerek és gyógymódok a 18. században Az orvoslás gyakorlata, a gyógymódok és a gyógyszerek az eltelt évszázadokban oly felfoghatatlan mértékben változtak, hogy az egykori írásos emlékek megértése, vagy magyarázata szinte megoldhatatlan feladat elé állítja a szaktudomány képviselőit is. Dokumentumok pedig szép számmal maradtak a 18. századtól folyamatosan a közelmúltig. Benkő Sámuel 1782-ben megjelent munkájában azt írta, hogy Miskolc város történeti-orvosi helyrajza (Topographia oppidi Miskoltz historica-medica) című munkájának összeállításakor a gazdag levéltári anyagra, a szóbeszédre, az eleven emlékezetre, s természetesen saját orvosi tapasztalataira támaszkodott. Benkő közel négy évtizeden át volt Miskolc tudós orvosa, s egyben a korabeh orvostudomány jeles képviselője. Tudta, hogy ekkor már jelentős számú képzett orvos működött szerte a hazában, de, s vagy mellettük nagy szerepet kaptak a „vándor orvosok", a „specialisták", a „népi gyógyítók" is. A „vándor füvesek", „gyógyszerárusok" hada járta az országot, s szerepüket meg is őrizték századunk elejéig. A 18. század egy-egy nemesi kúriájában, vagy később a polgárcsaládokban az átvett és saját tudásra, valamint tapasztalatra épülő feljegyzések, receptkönyvek tovább őrződtek és hagyományozódtak generációkon keresztül. A miskolci és a tokaji múzeumok olyan gyógyító- és tudós könyveket őriznek, amelyek 17. század végi, 18. század eleji ismeretanyagot örökítettek át. A magyar nyelvű orvosló könyvek kézzel történő Wagner Ignác patikus számlája, 1786 másolása és terjesztése (például vásárokon) nagymértékben befolyásolta a korabeli, nevezetesen a 18. századi gyógyító gyakorlatot. Ezeket a tudós könyveket egységesen jellemezte, hogy bennük a korszak tudományos szemlélete és eredményei keveredtek a „jól bevált", akár évszázadok óta használt kézi szerekkel és természetesen a népi gyógyítás elemeivel. A köznapi gyógyszerek és az orvosi gyógymód, felkészültség különbözőségére utal Benkő Sámuel egyik megfigyelése 1780-1781-ből.