Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)
Miskolc város díszpolgárai (1886-1996)
összeírás, csak egy-egy naplóból, fennmaradt korabeli levélből, visszaemlékezés-töredékből lehet rájuk, személyükre következtetni. Miskolc híres orvosának, Doleschall Gábornak a lánya, Xantusné Doleschall Gabriella 1889-ben egy társasággal tett látogatást Turinban. Ekkor kötött életreszóló barátságot Ruttkayné Kossuth Lujzával, aki követte száműzetésébe bátyját. A két hölgy rendszeresen levelezett egymással, de ennek a vélhetően ma már nagyértékű anyagnak csak töredékei maradtak fenn. Az egyik levélből tudjuk, hogy tervezett, de elmaradt látogatásról esik szó. „Az általad leveledben érintett látogatást elhalasztották az ifjak? Hogy miért, azt ti, kik közel vagytok, jobban fogjátok tudni, mi csak gyanítjuk, egyébként bátyám mostani egészségében alig is fogadhatta volna őket, hát fogadjuk el a spiritisták mottóját, hogy minden úgy van jól, ahogy van." Másik társasággal egy következő út előkészítéséről is szól a levelezés, de ez azért maradt el, mert híre jött Kossuth Lajos 1894. március 20-án bekövetkezett halálának. (1893 októberében - az utolsó látogatók egyikeként - még Herman Ottó felesége is találkozott vele.) Miskolc vezetői és polgárai tehát a száműzetés idején ismerték meg a „Nagy Ember 7 '-t. Díszpolgárságát elfogadták, de hogy kik és mikor adták át, vagy átadták-e az erről szóló oklevelet, nem derül ki a városi iratokból. Az viszont igen, hogy Soltész Nagy Kálmán polgármester milyen beszédet mondott a Kossuth-festmény felavatásakor, 1887-ben, hiszen a teljes szöveget a közgyűlés a város jegyzőkönyvében megörökíteni rendelte. Ebből néhány sor, egy-egy gondolat napjainkban is tanulságul szolgálhat: „ . . . A nyüvánosság közlönyei hírűi adták, hogy a kegyelet adójának lerovása hazánk nagy fiát kellemesen érintette. Nekünk jól esik a tudat, hogy A látogató képviselő Mocsáry Lajos, 1891 a messze távolban, hazája sorsán aggódó hontalan roncsnak, mint magát nevezi, múló perczeit megemlékezésünk által pár pillanatra is megédesíthettük. Századunk harmadik tizedében hazánk tespedő életét új kor váltja fel. A legnagyobb magyarnak hona és a magyarság jövendőjén aggódó kebléből szárnyra kelt a gondolat és tettre az elhatározás: hogy a magyar nemzetnek
