Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. (Miskolc, 1996)

A magyar honfoglalás 1000. és 1100. évfordulójának megünneplése Miskolcon

miskolczi nép megborzad még nevétől is annak, a kit hazaárulónak, a magyar nemzet hóhérának tart." S hogy ez mennyire volt kampányfogás (is), kitetszik a Szabadság című lap augusztus 5-i számából: „Csak az a kérdés, hogy a tábornok úrnak milyen czéljai vannak, hogy elhagyván visegrádi magányát, a közönséget keresi s előadásokat tart a múltnak nagy eseményeiről. Ne kutassuk! Ki tudja, hátha a kormánypárt fel akarja léptetni képviselőnek?!" József főherceg miskolci látogatását a sajtó tisztelete övezte. 1896 júniusában harmadízben járt Miskolcon. Először 1871-ben, a magyar királyi honvédség felállítása után fordult meg a városban. Másodszor egy évtizeddel később, az ún. királynapokon, Ferenc József császárral közösen vett részt csapatszemlén. Ez a harmadik látogatás szintén csapatszemle volt, de összekapcsolódott a millennium honvédségi megünneplésével. A régi honvédlaktanya már ekkor József főherceg nevét viselte. Látogatásakor a laktanya udvarán hét darab díszfát ültetett el a millennium emlékére. Jókai Mór érdekes módon került kapcsolatba Miskolccal 1896-ban. 1893-ban Miskolc díszpolgárává választották, ezzel ünnepelve 50. éves írói jubüeumát Az író és felesége, Laborfalvi Róza ezt megelőzően 1883-ban már végleg búcsút mondott a városnak. A közgyűlés is úgy fogalmazott, hogy küldöttség keresse fel, s^gy történjék meg a díszpolgári oklevél átnyújtása is. A város arról tett tanúbizonyságot, hogy sem az írót, sem pedig díszpolgárát nem felejtette el. A Borsodmegyei Lapok terjedelmes írást jelentetett meg, „Jókai és a millennium" címmel. Az írás kiindulópontja az a megállapítás volt, hogy a művelődés alapvető eszköze a könyv. A magyar polgár szívesen vesz kezébe könyvet, de nem * Zavargások. A miskolczi képviselő választásokat most is sajoos urczai zavargások követték. Természetcsen késő estve az éj lepte alatt történtek s megakadályozásukra nem voll elegendő a katonaság, a csendőrség és a helyi rendőrség együttes fellépése sera, s ez onnan magyarázható, hogy a zavargók szét oszlanak, más-más utczákba s a katonaság elvégre nem is lehet mindenütt ott. A zavargás abból állott, hogy a választások befejeztével az ott ácsorgó csőcselék több csoportra oszolvas ordítozva áradt szét az utczákon és a merre ment az ablakoka: mindenütt bezúzta. Mindegy volt neki a ház akárkié volt, akár olcsó, akár drága ablak, nem irgalmazott neki. A fóutezán aránylag még kevesebb kárt tett, meri a katonaság és a csendőrség itt czirkált a legsűrűbben. Annál többet szenvedtek a mellék utczák lakói. A Szemere, Mindszent, Alsó-Fclsö papszer utczák házai valóban siralmas látványt mutattak másnap reggel. Akárhány ház volt, melynek ablakai közül egy sem maradt épen, sőt középületek is szenvedtek. így a fürdőtéren magán a fürdőházon is bevertek egy., pár ablakot, az ezzel szemközt levő kereskedelmi és iparkamarai palotán pedig nem csak a drága nagy tükörüveg táblákat törték be, hanem az egész párkányzatokat is, A szobák padozatára óriási tégiadarabok repültek be. Némelyek dorondokkal végezték a pusztító munkájukat. Senki más nem telte ezt, mint kizárólag a csőcselők, tehát nem maguk a választók, kik városunkban bizonyára mindnyájan higgadt emberekhez tartoznak. Mutatja ezt az is, hogy a bezuditott ablakok gazdái között egyenlő számmal lehet találni szabadelvű és függetlenségi párlbelleket, de mutatja az elfogottak lisztája Is, a kik mindnyájan a gyülevész néphez tartoznak. A mint ennek vezérczikkünkben kifejezést adtunk valóban, nem tekinthetjük e sajnos kihágásokat melyek városunk polgárainak igazán érzékeny veszteséget okoztak, egyébnek mint a rombolás ösztönének, és a nagyobb városokban immár félelmetesen megrögzöttnek lászó azon felfogásnak, hogy legalább minden nagyobb nemzeti és politikai eseményt a hol csak némileg is eltérnek a vélemények, eu ipso ablak be veréssel kell bevégezni. Választási hangulat, anno 1896